Sugár István: Bornemissza Gergely deák élete - Studia Agriensia 4. (Eger, 1984)
Az egri vár 1552. évi védelmében
Ali budai basa csapataival 1552. szeptember 11-én érkezett a vár falai alá, akit azután 15-én Kara Ahmed basa nagyvezér és Szokoli (Szokollu, Szokolovics) Mohamed ruméliai beglerbég egyesített hada követett. Miután Dobóék felégették és kiürítették a várost, a törökök a módszeres ostrom első fázisaként ostromgyűrűt vontak a vár köré, majd pedig — amint Dselalzáde Musztafa is meséli —,,körös-körül minden oldalon ágyúkat és zarbuzánokat állítottak fel”9 5 Az ellenséges ágyúpark 18—20 nagyöblű faltörőbői és mintegy 100 kisebb lövegből állt. Ahmed tüzérei helyesen ismerték fel a vár gyenge pontjait: a Földbástyát és kivált a Gergely deák védelmezte külső várat. A török tűzgyűrű e keleti szektorában s falaktól csupán 125—130 m-nyire (!) a külső vár fölé magasodó Almagyar- hegyen három nagy ágyútelepet építettek ki: északkelet, kelet és délkelet felől. Bornemisszát és katonáit tehát a védelmükre bízott várrésznek mind a három szabad oldala felől támadta meg az ellenség. A török ágyútűz szeptember 17-én kezdődött és tíz hosszú napon át, 28-áig megszakítás nélkül tartott. A topcsik tűzcsapása emberben, állatban és anyagban súlyos veszteséget okozott. Sok vitéznek „lön álgyú miatt elszaggatása . . . embörök, barmok halának.” Ahmed basa a „ rossz akol”-nak csúfolt egri vár makacs ellenállását a heves és tartós ágyúzással kívánta megtörni. Az ágyúzás alapvető feladatát a falaknak oly mértékű rombolása képezte, hogy azok az ostrom következő fázisában a rohamozó gyalogság részére megmászhatok legyenek. De a kíméletlen ágyútűzben nyilván komoly lélektani hatás is rejlett: a megrémítésnek, az ellenállási szándék megingatásának, a pánikkeltésnek a már oly sokszor bevált lehetősége. De az egriek éjjel sem ültek ölbe tett kézzel: Az törökök mit rontnak vala, Éjjel hősek igen forgódnak vala, Kétszer erősben megépejtik vala. De így is a Bebek-tornyon, a Bebek-bástyán, valamint az Ö-kapubástyán is igen súlyos „törések” keletkeztek; úgy hogy Belöl néppel újítának vártákat, Gergői deák biztatja az uraimat. 95 95. Dselalzáde, 1896. 217. 30
