Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)
Szakoly Ferenc: Végvár és hódoltság
fordítsák, mert az nem leszen helyes, s haszontalan lenne mindert járások, hanem tartoznak mindenekben igazán eljárni, feljővén igazán mindeneket előadni, melyek fele őneki, s fele enyim”7. Az ily módon kialkudott összeg általában messze meghaladta az illető hélység rendes évi adóját. Balassa Imre gróf — miután ezer tallérra sarcoltatta a makóiakat —• 1680-ban, azzal dicsekedett, hogy „ezer tallérral tíz esztendeig érték volna be, Rákóczi Ferenc biztatására nem akartak adózni, meg nem oltalmazhatta őket tőlem; azmennyit nekem három-négy esztendő alatt fizettek, beérték volna negyven esztendeig vele.”8 Ezt, az általuk egyébként bámulatos ügyességgel és szakértelemmel gyakorolt tevékenységet a vállalkozó katonák rendszerint a befolyt haszon egyharmadáért vagy feléért végezték. Ha a feladat nem igényelte a lakosok megsarcolását, a végrehajtás díja szabad alku tárgya volt. Lorántffy Mihály megbízottja, Egervári Ferenc 1613-ban 64 forintot fizetett a vásárosdombói uradalom falvainak „megkérnielésére” — tehát annak kiderítésére, hogy melyik helységben hányán laknak és kik azok —, a meghódolrtatásuk- ra fölfogadott tizenhárom katonának pedig 216 forintot adott.9 A vállalkozó katonák egyébként csékély kockázatot vállaltak, hiszen ha akciójuk jogellenesnek találtatott, nem őket, hanem a megbízójukat vonták felelősségre. A megbízó perállási kötelezettségére az ilyen alkalommal készült szerződéslevelek is ki szokták térni: Bodony Gáspár 1637-ben azzal küldte rá Pest megyei pusztáira Terbegeci Pál, Szögi János, Bodrogközi Márton és Várkonyi János, gyarmati katonákat, hogy „mi is tartozunk mindenek ellen őke- gyelmeket megoltalmazni’“.10 Ilyen körülmények közt nem csodálhatjuk, ha a katonák maguk is igyekeztek „munkaalkalmat” teremteni azáltal, hogy felhívták az érintett földesurak figyelmét az általuk hódoltsági útjaik során tapasztalt „visszásságokra”. 1674- ben például Törjéki Mihály légrádi hajdú figyelmeztette Sárkány István pölöskei főkapitányt, hogy a jogtalan használók milyen sok kárt okoztak sertéseikkel és marháikkal kaposvári uradalmának pusztáin, s rögtön ajánlkozott is, hogy társaival felhozza neki az azokon talált embereket és állatokat. Törjéki — aki a neve szerint maga is erről a vidékről származott — a maga szakállára is haj94
