Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)
Szakoly Ferenc: Végvár és hódoltság
Szakoly Ferenc végvar és hódoltság A magyar történeti köztudatba mélyen beleivódott vélekedés szerint a XVI—XVII. századi magyar végvárrendszer olyképpen teljesítette feladatát, hogy 1. a hadjáratok idején feltartóztatta a török seregeket, 2. a hadjáratok közti időszakokban pedig megoltalmazta a mögötte fekvő (királyi magyarországi és erdélyi) területeket a török beütésektől. Megannyi közkézen forgó történelmi „igazságunkhoz” hasonlóan azonban e vélekedés második fele is, csak amúgy felében-harmadában, a végeredmény felől nézve helytálló. A magyar végvárak katonasága ugyan gyakran fel tudott tartóztatni, vagy ha már túljutott a magyar vonalakon, szét tudott verni egy- így török portyázó-rabló csapatot, erőik azonban valójában sohasem voltak elégségesek ahhoz, hogy az amúgy is felettébb képlékeny határvonalnál megálljt parancsolhassanak a behatolni igyekvőknek. De ugyanez vonatkozik a török végvárrendszer katonáira is. Az egymással farkasszemet néző magyar, illetve török végvárvonal mentén, ennek következtében, sajátos — mai szemmel méltán furcsának ítélhető — hadviselési gyakorlat alakult ki, amelynek lényege abban summázható, hogy e két határvédelmi szervezet erői nem annyira a sajátjuk megvédésén fáradoztak, hanem a másik területének pusztításával igyekezték helyhez kötni és ily módon paralizálni az ellenséges katonaságot. Így volt ez már a XV. századi és XVI. század eleji várháborúkban is, s így maradt azután is, hogy a törökök megvetették lábukat Magyarország középső részén. Míg azonban a Mohács előtti beütések célja kizárólag a pusztítás és zsákmányolás volt, a törökök magyarországi bentlakásának idején ez a gyakorlat a határ mindkét oldalán közös török—magyar hatalom („condominium”) kiépüléséhez és tartós fennmaradásához vezetett, amelynek legszembetűnőbb megnyilvánulása az alattvalók kettős adóztatása volt, de némelykor és néhol kettős közigazgatásban és jogszolgáltatásban is kifejezésre jutott. Ennek következményeként a magyar, illetve a 87
