Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)
Hegyi Klára: A várak és katonaságuk szerepe a törökök magyarországi berendezkedésében
ték a kincstártól pl. valamelyik vár megerősítését, s az ő tisztük volt az is, hogy települések és hatalmaskodó hivatalnokok vitáiban perdöntő véleményt nyilvánítsanak a bevett szokásokról. 4. A török várak és katonaságuk funkcióinak negyedik nagy területe külön kötetet igényelne. Minthogy az egész magyarországi törökség erődített helyeken lakott, egész társadalmi-társasági, vallási és szellemi élete a várakhoz kötődött. Megfordítva: a török várak egy távolból idekerült, idegen társadalom provinciális mindennapi életének és kultúrájának központjai is voltak. Annak ellenére, hogy ez a társadalom és kultúra a messzi magyar tartományhoz érve már magán viselte a felvonulási terep, a Balkán számtalan sok átalakító hatását, még mindig annyira idegen és szervetlen maradt Magyarországon, hogy a hódoltság társadalmi és kulturális összképét nem tudta számottevően megváltoztatni, erődítéseinek falai közé zárkózva élte életét. Nemcsak az adott terjedelem, hanem a délszláv hatásokkal kevert oszmán-török kultúra magyarországi történetének részbeni feltáratlansága is lehetetlenné teszi a török várak e negyedik funkciójának összegző áttekintését. A magyarországi törökség társadalmi-társasági életének egyetlen olyan vonatkozására szeretnék csak kitérni, amelyik adalékot szolgáltat a katonáknak a helyi társadalomban elfoglalt előkelő helyéről, közvetve tehát arról a kulcsszerepről, amelyet a katonaelem ebben a front-tartományban játszott. A török központok mikrovilága a kádik bírósági jegyzőkönyveiből tárul fel. Ezekbe a perlekedések mellett bekerült a helyi társadalom magánélete: az emberek házasságai és válásai, ingatlan- vásárlásai és eladásai, vagyoni osztozkodásai és örökösödési ügyei hagyatéki leltáraikból pedig rekonstruálhatók életmódjuk tárgyi keretei. Felmérhető az egyes emberek közéleti-társasági szereplése is: kik emeltek szólt városrészük képviseletében, tekintélyük alapján kik ülnökösködtek a bíróságon, kiket kértek fel leggyakrabban gyámnak, jogi képviselőnek vagy tanúnak. A köztörökök mindennapjainak e ragyogó forrásaiból sajnos mindössze kettő maradt meg, nagyjából azonos területről és időből a már említett temesvári és karánsebes-lugosi kádijegyzőkönyvek — a hódoltság 83
