Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)
Hegyi Klára: A várak és katonaságuk szerepe a törökök magyarországi berendezkedésében
más vidékeiről szeszélyesen fennmaradt szórványadatokkal kell beérnünk. A vizsgálódás első érdekes tanulsága az, hogy a magyarországi törökség legmozgékonyabb elemét a katonák alkották. Igyekeztek bekapcsolódni a helyi áruközvetítésbe, adószedést és bérlést vállaltak, gyakran voltak úton különféle vállalkozásokban vagy egyszerűen azért, hogy katona-mivoltukhoz hűen a falvakban zsákmányoljanak. A polgáriasuló életforma mozgékony képviselői mellett természetesen nagyszámban megtaláljuk azt a katonát is, aki állományhelyén keresett boldogulást és tekintélyt kisebb ingatlanok vásárlásával, tisztes gazdaságok megteremtésével. A második tanulságot akkor szűrhetjük le, ha a török centrumok lakosainak közéleti és társasági szereplését, saját értékrendjük alapján kialakított hierarchiájukat vizsgáljuk. Ebben a saját értékrendben a katonák — elsősorban természetesen a tisztek — előkelő helyet foglaltak el. Csak a magasabb rangú, ill. iskolázott- ságú bírósági és templomi személyzet előtte meg őket: a kádi'k és imámok tisztelete mindenek fölött állt. Őket azonban nem a polgári igazgatás képviselői követték, hanem a katonatisztek. Feltehetően nemcsak nagyobb számuknak, hanem társadalmi súlyuknak tudható be, hogy a bírósági jegyzőkönyvekben leggyakrabban velük találkozunk a hatóságok tekintélyének és a közemberek tiszteletének hordozóiként. 84
