Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)
Hegyi Klára: A várak és katonaságuk szerepe a törökök magyarországi berendezkedésében
gyei vizsgálatok anyagának ismeretében már most is látszik az az eltérés, amellyel a kincstár a hódoltság belső területeit és a királysággal érintkező vagy oda átnyúló peremvidékét kezelte. A török terület védett, emellett földrajzi adottságai és fejlettebb termelési kultúrája miatt több és biztosabb jövedelmet hozó belső területein a kincstár volt a legnagyobb birtokos; itt is osztott javadalmakat, de a bevételek nagyobb részét magának tartotta meg. A csatározásoktól erősebben zaklatott, bizonytalanabb határzónáról ezzel szemben lemondott, az innen várható szinte teljes jövedelmet szétosztotta a környékbeli várak katonái között. 1559-ben a budai szandzsák összes jövedelmének 66,4%-a folyt a kincstárba, tímár-birtokban viszont 79 szpáhi részesedett, akik a jövedelemnek mindössze 13,9%-át kapták meg.18 1590—91-ben a szolnoki szandzsák összes bevételének 39,5%-a maradt a kincstáré, 108 tímár-birtokos az összjövedelem 19,5, 346 zsold-tímárral fizetett katona pedig 16,1%-át élvezte.19 A peremövezetben fekvő nógrádi szandzsák összes bevételéből ezzel szemben 1579-ben a kincstár mindössze 3,3%-ra tartott igényt, míg 49 tímár-birtokosnak a jövedelem 27,9, 181 zsold-tí- máros várvédőnek 28%-át engedte át.20 Közel száz év múlva, 1673—74-ben az esztergomi szandzsáknak a Dunától északra fekvő nagyobbik felében kincstári birtok egyáltalán nem volt, a jövedelmek 48,3%-át 148 tímár-birtokos, 9,8%-át 109 zsold-tímárral fizetett várkatona vitte el.21 (A bevételek maradékán ziámet-bir- tokokat élvező magasabb rangú tisztségviselők, ill. hász-birtokos beglerbégék és szandzsákbégek osztozkodtak.) A jövedelmek ilyen szétosztása azt mutatja, hogy a kincstár lemondott ennek a magyar várak lábánál vagy éppen háta mögött elterülő határsávnak a közvetlen irányításáról. A peremvidéket javadalmazót'tai szabad vadászterületévé tette: hódoltassák be a helységeket, és hajtsanak be tőlük annyi jövedelmet, ameny- nyit tudnak, s olyan módszerekkel, amilyeneket hasznosaknak találnak. A határvidék várkatonaságának erről a „missziójáról , a be- hódoltatás és az adóztatás módszereiről a török összeírások hallgatnak, annál ékesebben szólnak a magyar vármegyei vizsgálatok. 79