Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)
Hegyi Klára: A várak és katonaságuk szerepe a törökök magyarországi berendezkedésében
A békeévék hódol tatásai jól bevált forgatókönyv szerint folytak: a katonák felégettek néhány falut, lakosaik egy részét rabságba hurcolták, ezzel egyidőben pedig fenyegető levelekkel árasztották el a többieket. A riasztó példa hatására a falvak „önként” vállalták az adófizetést. 1636-ban a Borsod megyei Meszesről húsz asz- szonyt és gyermeket vitték el az egriék, s a falu öt év alatt csak hatot tudott közülük kiváltani; a szomszédos Szalonna falu „az egri törököknek is sokszori fenyegetéseit hallván, rettentő leveleit látván, s tudván azt, hogy mind az lappangások után is veszedelemben jutnak, mint sok keresztény helyek (ővelek határos Meszes nevű falusiak is az mint romlottanak, az veszedelem után is ugyan meghódoltanak, ők is hogy arra ne jussanak): úgy kénysze- rítettenék in anno 1640 Egerben lakozó Olay béknek 100 magyar forintban és 50 itce vajban megsummálni és meghódolni.”22 Rajtuk kívül még néhány környékbeli falu hódolt be ugyanekkor. A kincstár ezután a fizetésre kényszerített települések nagyobb részét a katonáknak osztotta szét, akik immár adóztató földesurakká váltak. Tevékenységükről ismét a vármegyei vizsgálatok tudósítanak.23 A „megsummáláskor” megállapított adó általában egy-három tételből állt, készpénzből, vajból és ritkán még valamilyen terményből; egy-két évtized alatt a pénzadó összege megemelkedett, a terményadóknak pedig nemcsak mennyisége növekedett, hanem fajtáik is szertelenül megszaporodtak. A birtokos szápáhilkhoz áramló nagy mennyiségű termény, és különösen a parasztjaiktól követelt robot gyakorlatilag korlátlanná válása nem hagy kétséget afelől, hogy a puszta megélhetését biztosító katona helyét a XVII. század első felében a gazdálkodó, magyar módra „majorkodtató” katona foglalta el. A befolyási terület szélesítését és vele a peremvidék gyakorlatilag teljes jövedelmét a kincstár olyannyira átengedte katonáinak, hogy még a minden birtokfajtán szedett állami adókat is alacsony szinten tartotta, alig emelte, s jónéhány esetben még ezek behajtását is a szpáhikra bízta. A határvidéken a török várkatonaság volt és maradt a főszereplő. 3. Az a támogatás, amelyet a várak és katonaságuk nyújtott a polgári közigazgatásnak, első látásra egyszerű védelemnek tű80
