Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)
Hegyi Klára: A várak és katonaságuk szerepe a törökök magyarországi berendezkedésében
ta be a sereg harcoló alakulataiba, ahogyan azt a Balkán népeivel, de még a Magyarországra betelepedett délszlávokkal is tette, de rákényszerítette őket, hogy segédszolgálatokkal (elsősorban várépítéssel és fuvarozással) támogassák a megszálló katonaságot.17 A békeévtizedek háborújának: a portyázó hadviselésnek egyik legfőbb jellemzője is megkönnyítette a török katonaság kitartását. Az a sajátossága, hogy a portyázó csapatok ritkábban támadnak egymásra, és gyakrabban egymás alattvalóira; elsősorban nem egymás közvetlen legyőzésére törekedtek, hanem egymás bázisának gyengítésére. Ebben a különös hadviselésben egy bomladozó katonaságnak is könnyebb volt harci babérokat aratni, mint valóságos háborúban. A sajátos magyarországi hadiállapot különös harci módszereinek tudható be ugyanakkor az a pont is, ahol a török várhálózat és katonasága teljes csődöt mondott. Hiába védte a hódoltság határát egy többé-kevésfoé hézagmentes erődítés-láncolat, nem tudta megakadályozni a magyar végváriak, a nemesek és szervezeteik behatolását és állandó jelenlétét a török területen. Igaz, a magyar végvárak sem tudták feltartóztatni a törökök királysági befolyásának erősödését. A behatolást egymás államterületére és hatalmi szféráiba nem csupán katonai eszközök biztosították, még ha a katonai erőszak játszotta is benne a főszerepet: ez maga volt a sok-sok összetevőből álló kondominium, amely elé pusztán várakból és katonaságból egyik fél sem építhetett áthatolhatatlan akadályt. 2. Mivel reménytelennek bizonyult ellenállni a magyar behatolásnak, a török katonaság — hasonlóan a magyarhoz — inkább azt a küldetést vállalta magára, hogy saját államhatalma befolyási zónájának szélesítésében ő szolgáltatja a kényszerítő erőt. Ebben jelölhetjük meg a török várkatonák feladatainak második nagy területét: új és új településéket szorítottak erőszakkal adófizetésre, majd behódolásuk után többnyire ők maradták adószedőik is. Ma még nincs átfogó, a szandzsákoknak legalább nagyobb részére kiterjedő képünk a török birtokgazdálkodásról, ezt csak az összes fennmaradt tímár-defter feldolgozásától remélhetjük. De néhány szandzsák és a XVII. század első felében készített várme78
