Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)
Hegyi Klára: A várak és katonaságuk szerepe a törökök magyarországi berendezkedésében
A másik tanulsággal az 1543-ban idetelepített tízezernyi török katona szolgált. Gyorsan bizonyítottak: 1544 és 1554 között, Vi- segrád bevételétől Fülek elfoglalásáig egy sor vár az ő támadásaiknak esett áldozatul. Sok szempontból veszélyesebbnek és hatékonyabbnak bizonyultak a messziről és későn érkező főseregnél: már azt a koranyári időszakot is harcra fordíthatták, amelyet az felvonulással vesztegelt el, helyszíni ismereteikkel és kisebb számukkal könnyebben alkalmazkodtak a változásokhoz, ellátásuk is kevesebb gondot jelentett. A várháborúk lezárulta után a török katonaság is a hivatalos békekorszak sajátos körülményeihez igazodva látta el kettős feladatát: a török terület védelmét, és határainak tágítását. Csak míg korábban ez dekralált háborúk komoly csatáiban, bevallottan folyt, addig az 1568—1683 közötti száztizenöt esztendő közel száz hivatalos békeéve kisebb csatározások láncolatából állt, amelyből a reá jutó részt mindkét fél csupán a másik hasonló akcióira adott válasznak minősítette. Ebben a portyázó hadviselésben, amely a törökkor legsajátabb harci formájává vált, a török terület katonasága — most már főszereplőként — éppen úgy megfelelt feladatának, mint korábban a várháborúk egyik részeseként. A magyarországi török hódoltság arra a két évszázadra esett, amikor az oszmán birodalom történeténék csúcsára érkezett, fejlődése megrekedt, beállt a stagnálás majd a hanyatlás korszaka. Az előnytelen változásoknak a birodalom hadserege is részesévé vált. Az általános hanyatlás és a súlyosodó pénzzavarok rugalmatlanná tették a hadvezetést és magát a hadsereget is. Elvesztették korábban kétségtelenül meglevő törekvésüket és képességüket arra, hogy ellenfeleiktől minden szükségest megtanuljanak, számbeli túlsúlyuk és fegyelmezettségük mellett korszerűségük is biztosított legyen. A XVII. századra mind hadviselésük módjában, mind technikájában visszamaradtak. A birodalom hatalmai struktúrájának átalakulása, a központi kormányzat meggyengülése a hadsereg hierarchiáját és főként fegyelmét tépázta meg. A katonaság kettős, egymásnak látszólag ellentmondó változáson ment át: egyszerre vadult és polgárosodott el. Egy része tartományi főemberek kíséretébe állva vagy a saját szakállára járta és dúlta a te76
