Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)

Hegyi Klára: A várak és katonaságuk szerepe a törökök magyarországi berendezkedésében

felezését szórványadataink megengedik —, az itt állomásozó várkatonaság összlétszámát 20—22 000 főre becsülhetjük.

Ha ebben nem tévedünk túlságosan nagyot, ez a szám önmagában is jelzi a birodalom Európa felé előretolt magyarországi frontszakaszának, az itt kiépített várrendszernék fokozott katonai fontosságát. Alig kevesebb várvédő állomásozott itt, mint 1525- ben az egész Balkán-félszigeten.

Természetes, hogy ennek a katonaságnak a várak adtak otthont, de rajtuk kívül kizárólag megerősített helyeken élt a helyi török haderő másik része, a tímár- és ziámet-birtokok ellenében harcoló szpáhi-katonaság is. A szpáhik számát ma még éppen úgy lehetetlen megmondani, mint a zsold-tímáros várvédőkét; annyi bizonyos, hogy kevesebben voltak, mint a várkatonák, s nem birtokaikon, hanem a várakban éltek. A török várak ezáltal a megszálló katonaság gyűjtőhelyei, a katonai igazgatás központjai, emellett a hadsereg ellátását biztosító hadiszerszám és élelmiszer lerakatai voltak.

Mindez — várakról lévén szó — nem tekinthető különösnek. Feltűnőbb viszont az a nagyon jelentős tény — s ez is a várak fontosságát jelzi —, hogy mindössze négy olyan mezőváros volt az egész hódoltságban, s ez is csak a XVI. században, amelyben erődítés és helyőrség nélkül, tisztán a helyi lakosság életének irányítására egy-egy polgári hivatal, kádi-törvényszék működött. A kecskeméti, tolnai és ráckevei kádi-hivatalt a tizenötéves háború viharai söpörték el, a jászberényi (amely a város mellé telepített török garnizontól elkülönülve a város magyar lakosságának szolgálatára volt rendelve) az 1620-as években szűnt meg. Ezzel teljessé vált az a felállás, amely a törökök polgári igazgatását korábban is alapvetően jellemezte, hogy ti. a hivatalok is kivétel nélkül a várakban, vagy a hozzájuk csatlakozó, fallal erősített városok mohamedán városrészeiben működtek. Ezek után természetes, hogy az ideköltöző polgári lakosság is ezekbe a katonai és közigazgatási centrumokba húzódott.

Az örök-hadszíntér magyar tartományban így a várak különleges fontosságot nyertek: ők viselték az állandó hadiállapot ka74