Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)
Hegyi Klára: A várak és katonaságuk szerepe a törökök magyarországi berendezkedésében
második védelmi vonala, egyben a seregek gyülekezőhelye maradt. 1525-ben a Balkán-félsziget váraiban összesen 24107 zsoldos katona szolgált.4 Emeljük ki ebből az állományból példaként Szerbiát. Észiaki határán, a Száva és Duna partján, a Szabácstól Szend- rőig álló tíz várban ezidőtájt (az adatok a század első két évtizedéből, különböző évekből maradtak) 5—6000 zsoldos várvédő állomásozott, tehát az összes balkáni várkatona több mint egyötöde. A magyarországi török várláncolat kiépülése után, az 1550—60-as évekre e tíz erődítés katonáinak száma 2000 körülire süllyedt.5 Az 1540—60-as években az észak-balkáni várvonal hadászati fontosságát és feladatát: a birodalom európai felének védelmét a török birtokba jutott magyarországi várak vették át. A Balkánhoz képest kis területű magyar tortományba rendelt várvédő katonaság összlétszáma alig maradt el az 1525-ös balkáni szám mögött: részben megbízható és pontos, részben csak becslésre és sejtésre használható adatok alapján 20—22 000-re tehető. A budai kincstár számadáskönyveiből és a Buda alá tartozó várak zsoldlistáiból ismerjük a budai vilájet váraiban 1546 és 1568 között állomásozó zsoldos katonák számát. 1546-ban a még igencsak féloldalas török területen 10 200 katonának számoltak el zsoldot,6 1556—57-ben 10 402, 1557—58-ban 10 328, 1558—59-ben 10 353 várfeatonának.7 Hasonló számokkal találkozunk a következő évtizedben is: 1565 második felében a budai vilájet váraiban 10 114 zsoldos állomásozott, 1568—69-ben 12 451.8 A budainál kisebb területű temesvári vilájetböl csak 1590—91-ből maradt fenn egy csonka zsoldlajstrom (éppen Temesvár adatai hiányoznak belőle), amelyek alapján a magyar tartomány második vilájetében 3500—4000 zsoldos várvédővel számolhatunk.® Ezzel a XVI. század második felében összesen 14 000—16 500 főre becsülhetjük a két magyar beglerbégségben szolgáló zsoldos várkatonaságot (a terület déli határa a Dráva—Duna-vonal). Ismereteink eddig a pontig nagyjából megbízhatónak mondhatók (ha időben erősen korlátozottak is), a nagy bizonytalanság akkor kezdődik, amikor a várvédőknék nem zsolddal, hanem kollektív birtok jövedelmekkel, ún. zsold-tímárokkal fizetett részét 72
