Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)
Hegyi Klára: A várak és katonaságuk szerepe a törökök magyarországi berendezkedésében
Hegyi Klára A varak és katonaságuk szerepe a törökök MAGYARORSZÁGI BERENDEZKEDÉSÉBEN Azután, hogy az oszmán—törökök a XIV. század közepén megjelenték Európa délkeleti sarkában, az előttük feltáruló Balkán-félszigetet két és fél évszázadra hadszíntérré változtatták. A térség országaiban dúló belső viszályokat és egymás közötti háborúkat török betörések és nagy hadjáratok váltották fel, s nyugalmat a már meghódított területek sem remélhették, mert az állandó háborúk számára felvonulási terpenként szolgáltak. A törökök végleges katonai győzelme után a félsziget új feladatokat kapott az oszmán birodalom háborús gépezetében. Nagy hadseregeket már csak északra vezető útvonalai látták Magyarország vagy a román fejedelemség ék felé vonultukban. A helyi lakosság egy részét az ő kiszolgáltatásukra rendelték: őrizte és rendben tartotta az utakat, átjárókat, hágókat és hidakat, kiszolgálta az utak mentén napi járóföldenként felállított állomáshelyeket. A törökök már a XV. században, a helyi harcok idején rákényszerí- tették a már meghódított területek lakosságát arra, hogy előírt számban katonákat állítsanak;1 a XVI. századra a balkáni keresztény népességnek ez a beépítése az oszmán hadseregbe törvényekkel szabályozott, intézményes kereteket kapott.2 A hadra kötelezettek kisebb részét harcoló alakulatokba osztották, nagyobb tömegét kisegítő szolgálatokra rendelték. Miután a hadszíntér Magyarországra helyeződött át, a Balkán ilyen hátországi feladatokat kapott. A félsziget belsejében fekvő várak elveszítették katonai jelentőségüket, legtöbbjükben csak jelképes őrségek állomásoztak.3 Fontosak maradtak viszont a birodalom tengerparti határán fekvő megerősített kikötők és a Száva— Duna-mente erődítései. Ez utóbbiakban ugyan a magyar tartomány kiépülése után számottevően csökkent a zsoldos várőrségek létszáma, a macedóniai vagy dél-szerbiai várak szintjére mégsem süllyedhetett, mert ez a várláncolat a birodalom európai felének 71
