Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)
Rázsó Gyula: A várak szerepe I. Ferdinánd törökellenes terveiben (1521-1523)
sában —, s ha „a török jön... úgy gondolom, hogy a nevezett királyság elpusztul, s utána az enyém is.”3 A mohácsi csatavesztés igazolta Ferdinánd borúlátását, de egyszersmind páratlan lehetőséget kínál az eddig bátyja árnyékában tengődő ambiciózus hercegnek: a Lajos király halálával megürült cseh és magyar trón megszerzését, s ezzel egy jelentős, keleti Habsburg birodalom megteremtését. Ekkor még bízott a sikerben, nem mérte fel, hogy mohó cselekedete milyen lépésre készteti a hatalmas török szultánt, aki már ekkor magáénak tekintette Magyarországot. A várak már ekkor is — és egész uralkodásán át — nagy szerephez jutottak Ferdinánd magyarországi, illetve oszmán-ellenes elképzeléseiben. Másrészről a magyar rendek is elsősorban az elveszettek visszaszerzésének reményében állnak Ferdinánd oldalára; Báthory István nádor is e szavakkal ajánlja jelöltjét a koronázó gyűlésnek: „miután az ország védőfalán tört rés olyan széles és nagy, hogy annak betöltésére magánember ereje elégtelen. . . most leginkább van szüksége Magyarországnak oly hatalmas fejedelemre, ki... a múlt nyáron elvesztett véghelyeket is vissza- szerzi.”4 Ebben reménykedik még ma Ferdinánd is, nemcsak koronázási esküjében tesz ünnepélyes fogadalmat az elveszett várak visz- szaszerzésére, hanem Máriának írt levelében is ugyanezt állítja.5 Szándékai komolyságát igazolandó első portai követét, Johannes Habordonetzet is arra utasítja: követelje vissza a szultántól az 1526-, illetve 27-ben elfoglalt végvárakat.® A fényes Porta természetesen nevetségesnek tartotta Ferdinánd kívánságát. A követség csupán annyit „ért el”, hogy bizonyossá vált, a szultán 1529- ben nagy hadsereg élén Magyarországra vonul. Az osztrák főherceg, immár magyar és cseh király tehát kudarcot vallott: a szultán karjaiba hajtotta a korábban még függetlenségről ábrándozó János királyt, megosztotta, s ezzel tehetetlenné tette a magyar nemességet, mely ettől kezdve kényszerű hintapolitikát folytatott a két hatalmas uralkodó között. A várható támadás hírére Ferdinánd és vezérkara megtette a szükséges ellenlépéseket. A sikeres védekezés előfeltételeit a 62
