Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)
Szántó Imre: A végvári harcok szerepe és jelentősége a XVI. század második felében
tak. De a kisebb küzdelmek, a szandzsákbégek és a török várparancsnokok foglalásai, rablásai, erőszakoskodásai a béke dacára soha nem szüneteltek. így Magyarország népe tulajdonképpen állandóan háborús viszonyok között élt; a törökök „apró csatákkal vesztegették országunkat”. A végvár inkább csak támaszpont volt jelentős könnyű lovassal, ahonnét kimentek a mezőre, lecsaptak a törökre, és ellenőrzésük alatt tartották az egész vidéket. A végvár hatósugara a várban tartózkodó lovassággal beszáguldható területet foglalta magában. Egyik vár sem volt képes meggátolni a török csapatok behatolását a gondjaikra bízott országrészbe —, erre nem volt elég ereje. A végvár úgy oldotta meg igazán feladatát, hogy minél többször, minél nagyobb erővel tudta átvinni a háborút az ellenség területére.9 Ez a sok kisebb-nagyobb csatározás, ez a rendszerint helyi jelentőségű tömeges küzdelem csakis együttesen, a maga folytonosságában, széles, országos kiterjedésében, szívósságában vált döntő jelentőségűvé. A hódító képtelen volt elérni, hogy a hódolta- tott területeken nyugalmi állapotot teremtsen. Mivel a magyar végvári katonaság mélyen behatolt a hódoltság területére, a hódítók soha nem voltak korlátlan urak a maguk országrészén; kiengedték kezükből az őslakosság mindennapi életének szervezését. Magyarországi uralmukat képtelenek voltak konszolidálni. Balassi Bálint apja, János, végbeli fővitéz 1555-ben ezekkel a szavakkal buzdította a felvidéki bányavárosok lakosait: „Jól tudjátok, hogy a török országunk egyes részeit ugyan elfoglalta, de inkább csak háta mögött hagyta, mint meghódította. Hiszen saját intézményeit, saját törvényeit behozni nem bírta, s kénytelen eltűrni, hogy azon részek a maguk szervezetében maradjanak és hogy a magúk statútumaival éljenek”.10 Ha csonkán is, de fennmaradt a magyar királyság, tovább működött teljes hatalmi szervezete, a magyar nemesség nem kényszerült se lesüllyedésre, se beolvadásra. Adóztató és szervező munkája mellett a végvári katonaság szilárd és állandó jelenléte volt az a másik ok, ami miatt a török uralom a hódoltságban nem tudott megszilárdulni. Sokkal inkább olyan átmeneti állapot jött 26
