Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)
Sugár István: Az egri vár gazdálkodása a XVI. század végén
képet nyújtanak Eger XVI. század végi jövedelmi forrásairól, kiadásairól, gazdálkodásáról. Eszerint a vár hat fő bevételi forrásból táplálkozott, s tartotta fenn magát: 1. Az egri püspökség birtokainak földesúri jövedelme sajnálatosan nagyon összezsugorodott erre az időre, hiszen a 45 faluból csupán 10 adózott. A Zaránd vármegyei birtokok és az ebből származó dézsmák a nagy távolságuk, s a gyulái várat 1566-ban elfoglalt törököik háborgatásának estek áldozatul. Egy sor Heves és Borsod megyei, nemkülönben a nagykunsági helységek népe is a töröknek adózott, így nem futotta már erejéből, hogy az egri várnák is eleget tegyen. Érdekes, hogy 1577-ben e helységek zöme még elbírta a kétfelé való adózás terhét.(l) 2. A legszámottevőbb tétel a dézsmabevételekből adódott: bárányból, kecskegidából, gabonából, borból és méhből. A dézsmálás során hajtották be a kereszténypénzt és a census cathedraticust is. A dézsma beszedésének nagy nehézségeit jól tükrözik a nagy távolságok; hiszen Heves és Borsod vármegyék mellett Abaúj, Zemplén, Ung, Bereg és Szabolcs megyék, a Jászság és a Nagykunság is az egri várnak dézsmált. Éppen ezért az a főszempont érvényesült, hogy a távoli részekben behajtott dézsmát a vár a helyszínen zömében értékesítette, hogy minél több készpénzre tegyen szert, s elkerülje az Egerbe szállítás nem kis veszélyét. A dézsmabevételekből származott a vár jövedelmének legtekintélyesebb hányada, nem kevesebb, mint 26 ezer forint. 3. Az uralkodó által a várnak juttatott rendkívüli jövedelem igen összetett. Állt a jászok és a kunok adójából, az úgynevezett occupatitiia bonéból, valamint a kincstár alkalmi támogatásából. a) A jászok és a kunok adója nem rúgott ugyan nagy summára, és többféle forrásból táplálkozott. így a jász- és kun kapitányok tegzespénzéből: a pecunia pharetralisból, a census ordina- riusból és servilisből, a rovásadóból, nemkülönben a gabona- és bortermés kilencedéből, ez volt a „nonae seu akones”. A törökök közvetlen közelsége miatt csak nagy nehézségek árán volt e sokrétű tétel behajtható, ugyanakkor a bevételt csökkentette, hogy 150
