Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)
Sugár István: Az egri vár gazdálkodása a XVI. század végén
egy sor falu elnéptelenedett. A lesújtó helyzetet jól tükrözi, hogy az előző 1592—93-as gazdasági esztendőben 3 ezer forint volt a hátralék, amit már sohasem tudtak behajtani. b) Az occupatitia bona keretében fizette Debrecen a salétrompénzt, a török hódoltság alatt Szeged városa pedig a census or- dinariust: 500—500 forintot. Mivel Szeged nem fizette meg a kivetett censust, a vár egy csapata elfogott egy szegedi kereskedőt, s annak elkobzott portékájából egyenlítette ki a város fizetési kötelezettségét. Eger várának fizette az adót a gyulai várhoz tartozó Szénás és Kondoros falu is. De e tételen könyvelték el a magszakadásból a kamarát megillető bevételt, valamint az Eger melletti, 1552-ben elpusztított felsőtárkányi karthauzi kolostor bükkzsér- ci szőlőjének hasznát. c) A kincstár alkalomszerű támogatása csupán 1830 forintot tett ki az esztendő során, de ebből is csekély 403 forint volt a készpénzjuttatás. A tö(bbi(t 177 sing posztóval elégítette ki a Szepesi kám/ara, amit azután a várnak értékesítenie kellett. Az uralkodó által Eger várának juttatott alkalomszerű támogatás összege középértékben csak 5338 forint volt, ami egyértelműen tanúsítja, hogy várunk erre az időre már közel önfenntartó lett. 4. A hadizsákmányból a kincstárt illető egyharmad rész 840 forintot tett ki, s részben foglyok váltságdíjából, részben pedig elfogott állatok és „egyéb apró holmik” kótyavetyén való értékesítéséből folyt be. A 2/3 rész a zsákmányoló katonákat illette. Maga Nyári Pál főkapitány a zsákmányból 3 török foglyot és egy tevét kapott az év során. 5. Bármilyen furcsán is hangzik, de az egri vár élénk kereskedelmi tevékenységet bonyolított le, ez a vár gazdálkodásának szerves részét képezte. Zömében cserekereskedelem folyt; ugyanis a dézsmában behajtott bor egy részét messze földről Egerbe érkezett kereskedők vásárolták meg, de készpénz helyett textiláruval: karasiával és kiznicerrel fizettek, amit azután a vár a továbbiak során értékesített. A borvásárlók zömében Kassáról jöttek, de akadt Lőcséről, Tályáról, sőt a galíciai Tarnopolból is. A textiláru jó haszonnal való értékesítése nem volt minden eset151
