Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)
Varga J. János: A XVI-XVII. századi katonaság szervezetének kérdései. (Különös tekintettel a főúri parancsnokság alatt álló dunántúli katonaságra)
is erre utalnak, ami persze nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a királyi Magyarország északi részén is hasonló eredménnyel zárul majd a kutatás, mindenesetre — úgy véljük —, hogy jelenleg a legmarkánsabb, legjellemzőbb képet a dunántúli viszonyok felvázolásával kapjuk. Az országos tisztséget viselő főurak, közöttük a nádor, a hor- vát-bán és a kerületi főkapitányok katonasága megközelítően azonos elemekből állott. A Nádasdyak, Esterházyak „vitézlő nép"-e, a Zrínyiek Muraköz védelmére tartott állandó őrsége, a Batthyány- ak és Pálffyak katonasága egyformán a kamara által fizetett, de az illető főúr parancsnoksága alá rendelt lovasokból és gyalogosokból, ideiglenesen fölfogadott, királyi zsoldban vagy a dominu- szok költségén tartott katonákból és főúri magáncsapatokból állott. A különféle típusok közül a legváltozatosabb képet a főúri magánkatonaság, a szervitori réteg mutatja. Tagjainak a domi- nuszhoz fűződő viszonyát, szolgálatukat háborúban és békében, csakúgy mint beosztásukat és fizetésüket, a főúri udvarhoz való kapcsolódásuknak eltérő mértéke határozta meg. Ennek alapján három, egymástól jól elkülöníthető csoportba sorolhatók: „con- tinuus udvar népe”, „házuknál lakók” és „házi uraimék”. A „continuus udvar népé”-nek tagjai tartoztak legszorosabban a várhoz, s egyúttal a dominushoz. Valamennyi erődített helynek meg volt a maga „continuus udvar népe”, amely mindig az adott várban tartózkodott: ők alkották az udvartartás vezető rétegét, ők irányították a gazdaságot, és biztosították az erősség védelmét. Az egyes szolgálatok közül jól ismerjük a birtokkezelést, amelyet az úr gazdatisztjei végeztek. Azt is tudjuk, hogy ez a tevékenység nem vált el a hadiszolgálattól: a tisztségvivselők fölváltva adminisztráltak és katonáskodtak, így a két funkció teljesen összefonódott. Példaként említhetjük a várnagyok és udvar- bírák feladatait, akiktől nemcsak azt követelte az úr, hogy őrizzék meg számára a várat az ellenség támadásaival szemben, hanem azt is elvárta tőlük, hogy a szántás, vetés, kaszálás és takarás munkálatait, s egyéb gazdasági teendőket gondos ügyvivő módjára intézzék, jövedelmeit behajtsák, és ügyeiben a megyeszéken vagy a káptalannál eljárjanak. Nádasdy Tamás várnagyai közül 121
