Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)
Varga J. János: A XVI-XVII. századi katonaság szervezetének kérdései. (Különös tekintettel a főúri parancsnokság alatt álló dunántúli katonaságra)
a sárvári tisztet viselő Farkas Lőrincről tudjuk, hogy feladatai közé tartozott még a vár épületeinek karbantartása és a környező falvakban termett bor beszállítása,4 Sennyei Ferenc kapuvári várnagy pedig puskaportöretéssel és a ménes felügyeletével is foglalkozott.5 A szűkebb udvartartás feladatai az udvarmesterre hárultak, akinek a többi tisztségviselő: a lovászmester, a sáfár, a porkoláb és az ótekfogó — a maga kötelességét teljesítve — segített munkájában. Az udvarban élő szervitorok többsége elsősorban fegyverrel szolgálta a dominust. Közéjük tartoztak a seregtrombitások, síposok, dobosok, a 3 vagy ennél több lóval, azaz lovassal katonáskodó főlegények és az udvarban nevelkedő lovas ifjak. Akkoriban általános szokás volt, hogy az előkelő családok gyermekeiket már 9—10 éves korukban idegen udvarházba adták, ahol 3 évi apró- dos'kodás során mesterék felügyelete mellett elsajátították a szükséges tudományokat, és fölkészültek a vitézi életre. Az apródévek letöltése után lovas if jakká, majd főlegényékké léptek elő, és bizonyos számú lovassal a főúr szolgálatába álltak. A XVI. század katonai törvényei szerint, amelyik legalább 5 lovassal szolgált, fegyverhordozó inast, lovászlegényt és vezetéklovait tarthatott.6 Létszámuk egy-egy főúri udvarban nem volt túl magas — a Bat- thyányak szalonaki udvarában 1610 körül 19 lovas ifjút tartottak nyilván, akik 43 lovassal szolgáltak.7 Az udvarhoz tartozó szervitorok között sajátos helyet foglaltak el a deákok. Legtöbbje nemcsak az írás tudományát ismerte, hanem a kardforgatáshoz is értett. Battyhány Ádám hadnagyai között évekig katonáskodott egy Gáspár nevű deák 40—50 lovassal a kardja alatt,8 Esterházy Miklós nádor tisztjei között pedig Kristóf, aki 100 gyalogos vajdájaként szolgált.9 A főurak állandó udvarnépe, vagyis a „continue való urai- mék” számára külön lakóhelyét biztosítottak a várban vagy az udvarházban, ezt „uraimék háza” néven emlegetik az összeírások.10 A különböző tisztségek eltérő mértékben kötelezték viselőjét az ott tartózkodásra. Az 1640-es években Szily István viselte a Batthyány birtokon a németújvári tiszttartóságot,11 ezért őt az összeírások alkalmával mindig a várban Iák ők között találjuk. A 122
