Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)
Tóth István György: A végvár árnyékában: az özvegyek és árvák sorsa a XVII. századi Körmenden
A gyakori újraházasodások teremtette kusza körmendi jogviszonyokat mintegy sűrítetten mutatj'a Mihálka Mihály hajdú házának sorsa. A házhoz „semmi vér (azaz örökös) nincsen, hanem azon Lázár Bertalannak maradott volt egy leánya, melyet Osvald Miklós vett volt el, ennek az (előző) felesége megholt. Semmi maradéka tüle nem maradván, annak utána így bírták feleségek után talán hárman is, s most egy Miháka Mihály nevű hajdú lakik benne”, mert felesége előző urától örökölte — írta a sereg.10 A kiváltságlevél kiboosájtása előtti időben, ha a jobbágy halálával megüresedett telekhez „vér” volt, aki belátható időn belül megkezdhette a sessió művelését, annak jogait tiszteletben tartották. 1635-ben Kis Varga István háza mellett Szabó Ádám özvegye lakott. 1645-ben Varga meghalt, egy 12 év körüli fiút hagyva hátra. A földesúr a sereg trombitásának, Muraközi Szabó Istvánnak adta Kis Varga házát, de csak addig, amíg a kisfiú fel nem nő. Ez a ház azonban omladozófélben volt, ezért Muraközi a szomszéd, Szabó Adámné (sorsa ismeretlen) telkét is megkapta, hogy ott házat építsen. Miután háza felépült, elhagyta az árva telkét, ahol 1650-ben már Varga Györgyöt találjuk, aki minden valószínűség szerint Kis Varga István immár tizennyolc éves, hadrafogható fiával volt azonos.11 Körmend hajdúvárossá alakítása után azonban, ha a földesúr egy felnőtt, rögvest harcba vethető katonát tudott a sessióra ültetni, az özvegynek fiával együtt távoznia kellett. A végrehajtás szigorúságát jelzi, hogy a dunántúli vicegenerális özvegye sem maradhatott a városban: Rátki György 1655- ben halt meg, és házát 1657-ben a földesúr másnak adta. Hiába tiltakozott özvegye, Teöreök Anna: „az én árva fiaim is szolgálhatnak Nagyságodnak”.12 Rátki családja később visszakapta a házat, a közvitézekkel szemben azonban még szigorúbban alkalmazták a hajdúprivilégium előírásait. Az 1656-ban elesett lovaskatonának, Babos Szabó Gergelynek egy tizenegy és fél éves fia maradt. Ne vegye el a házat az özvegytől, kérte Batthyány Ádámot a sereg, hiszen a „kisfiú napról napra nevellkőszik és alkalmatos 116
