Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)

Tóth István György: A végvár árnyékában: az özvegyek és árvák sorsa a XVII. századi Körmenden

leszen az Nagyságod szolgálatára.” Batthyány azonban a kérés ellenére egy másik hajdúit telepített a házba.13

A sereg szolidáris volt az özvegyekkel és az árvákkal. Lakat- jártó Ferenc vicevajda árvái érdekében írták, mikor megtudták, hogy a sok költséggel épült házat a földesúr másnak adta: „Ha így leszen dolgunk, Kegyelmes urunk, nem tudjuk, micsoda re- ménséggel épéccsen akármellikünk is közölünk, hogy ha csak addig tart, az míg magunk szömélyünkben élünk, és az megmaradé- kunknak nem használ.”

A Németfalunál fogságba esett Kovács Balázs, a körmendi sereg dobosa, aki három és fél év múlva sarcát gyűjtötte. Kérték a vitézek urukat, segítse meg, „hogy ne kínoztassék az pogányok között, mert ha ma őneki adatott, holnap ki tudja, ki eseik közülünk”.14 Tudták, érezték, akármikor, talán már a másnapi portya után hasonló sors érheti az ő családjukat is.

117