Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)
Benczédi László: Végváriak életviszonyai a XVII. században
kérdésben nem vétetett, kicsoda a sereg, s annak micsoda prae- rogatívája, kicsoda a nemesember, s micsoda a privilégiuma, hanem ki-ki a maga sorsával és hivatallyával megelégedvén, csak a közönséges jó előmozdítása vala minden feltett elménk”.3 Ne akadjunk fenn most azon, hogy ellentétben az instanciák múltakat megszépítő beállításával, a gondok és ellentétek szinte változatlan formában ismétlődtek 1612-ben, 1669-ben, vagy 1680- ban4 — figyelmünket fordítsuk itt inkább arra, hogy hát miben is ütközött ez a két érdékkör, a „nemesség privilégiuma” és a „vitézlő rend praerogativája” ? — Nos, e kérdésre azt válaszolhatjuk, hogy az ellentétek igen széles területen és változatos formákban nyilvánultak meg, de a központjukban kétségkívül a katonaság megélhetését biztosító szabad földhasználat, továbbá az őrség elszállásolásának a kérdései álltak. Attól függően, hogy melyik panaszos fél beadványát olvassuk, hol arról szerezhetünk tudomást, hogy „a vitézlő rendre osztott szántóföldeket” némely nemesek a maguk hatalmával elfoglalták, hol pedig arról, hogy ezeket a földeket „propria authoritate et potentia, minden törvény nélkül” a sereg akarja a nemességtől elfoglalni. Talán még ennél is több panaszra adott okot a szálláshelyek elégtelensége. Füleken ugyanis nagy számmal álltak üresen nemesi házak, ahová a hódoltságban lakó tulajdonosaik csak nagy ritkán, egy-egy megye- gyűlésre (de volt úgy is, hogy évente legfeljebb egy alkalommal, nyilván a tisztújításra) látogattak fel, s a házuk mégis ott árválkodott pusztán, mivel országos törvény tiltotta a nemesi házakba való beszállásolást. A füleki katonák pedig városi szállás híjján a környező falvakban voltak kénytelenek — nyilván jobbágyházakban — szállást bérelni, s onnan jártak be szolgálatra, a katonai fegyelemnek alighanem tetemes kárával.5 De e két főellentéten kívül is szinte kimeríthetetlen volt a különböző eredetű és természetű feszültségek forrása. A nemességnek az őrségbe feliratkozott tagjai (az ún. stipendiárius nemesek) elvileg Ko- háry István főkapitány jurisdictioja alá tartoztak, de a gyakorlatban nem engedelmeskedtek neki. Bírói ügyekben a vármegye egyébként sem engedte meg a legkisebb beleszólást sem a főkapitánynak,6 Éles ellentét és polémia robbant ki a Füleken lako102
