Lénárt Andor: Az egri vár feltárásának története 1949-ig - Studia Agriensis 2. (Eger, 1982)

A várfeltárás kezdeti próbálkozásai - Pyrker és Bartakovics érsekek idejének ásatásai (1830-1862)

A VARFELTÁRÁS KEZDETI PRÓBÁLKOZÁSAI

Pyrker és Bartakovics érsekek idejének ásatásai (1830—1862)

A Rákóczi-szabadságharc óta az egri vár csak pusztult. A 18. század elején lerombolásra ítélt, stratégiai jelentőségét a haditechnika fejlődésével elvesztett építmény a kincstár számára teherré vált. További fenntartása, esetleg újjáépítése, óriási költséget emésztett volna fel. A kincstár inkább mindent elkövetett, hogy erődjellegét teljesen megszüntesse. Azonkívül, hogy folyosójáratait betömette, nem gátolta, hogy köveit, falait elhordják, s amikor Eszterházy Károly püspöknek (1761— 1799) eladta a kincstár, ő az építkezéseihez kőbányának használta a várat. A környék, de Eger építkezéseinek, templomainak építőanyaga részben a pusztuló vár alapköveiből, építményeiből, hajdani erős szikla- és bástyafalaiból került ki.

Nem a fenntartás, az elpusztítás volt a cél. Ezen csakj a hagyományokra, művészi értékekre figyelő Pyrker érsek (1827 —1847) változtatott, amikor rendelkezésére és támogatásával a várdombon felállították a kereszt járó út stációit. Az alapok ásásakor faragott kövek kerültek elő, alapfalak, pillérkötegek. Ez időben, a Pyrker érsek alatti, lényegében az első ásatások idejében csak az a 15. század végéről való gótikus stílusú, hatalmas csonka pillérköteg volt látható, melyre Szent István király Casagrande által készített szobrát állították 1836-ban.

Szmrecsányi Miklós szerint 1862-ben Henszlmann Imrének, Ipolyi Arnold mellett a magyar műemlékvédelem egyik úttörőjének javaslatára rendelte el Bartakovics érsek és a főkáptalan, hogy folytassák az ásatásokat a várban. E munkát Benkó

9