Csiffáry Gergely: Egri céhemlékek - Studia Agriensis 1. (Eger, 1982)
Céhládák
hogy közös céhbe tartoztak a szűrszabók, a magyar szabók s a német szabók.190 Az 1775. augusztus 13-án született egyezmény szerint Egerben a szabócéhből kiváltak a szűrszabók, akik hu- szonketten voltak.191 Közös céhben maradtak tovább a vékony szabók és a német szabók. Az idők során a szabószakma is specializálódott. A szabók egyik ága a német szabóké volt, akik — mai kifejezéssel — csak a külföldi divat szerint dolgoztak. A másik ág, a magyar szabóké, akik elsősorban magyar ruhákat készítettek. A magyar szabók idővel további három ágra szakadtak: a váltómíves, a vásármíves és a szűrmíves szabókra. Az első kettő a finomabb posztóból, tehát vékonyabb kelméből dolgozott, ezért vékony szabóknak is nevezték.192 A szűrposztó és egyéb posztóféleségek (feltehetően a hazai kikészítésű: házi posztó, aba posztó,m barátposztó stb.) a férfi felsőruha anyagai voltak. A szűrposztó ruhák (szűr, szűrnadrág, szűrdolmány, szűrköpenyeg) mellett a posztónadrág, dolmány, mente, ill. azt követően a posztónadrág, mellény, mándli vált divatossá, mint összetartozó férfiöltözet. Van viszont néhány adat, hogy a posztó és a szövet (például: mazolány, rása és jélrása) a női ruhatárakban is feltűnik.19/1 Egerben is a férfiak jellegzetes ruhadarabja volt a szűr, egészen a XX. század fordulójáig, sőt 1914-ig. Mikor a fiúgyerek kimaradt az iskolából, megvették neki az első szűrt, a másikat akkor kapta, amikor megházasodott. Ez utóbbi volt a vőlegény szűr, a szűrök között a legdíszesebb. A szűröket az egri szűrszabók készítették. Egerben az 1870-es években a cifraszűrnek egy sajátos, minden más vidéktől eltérő típusa volt divatban. Ezt a teljesen telehímzett szűrt, csak módosabb legények viselték. Emellett egyszerűbb cifraszűröket is csináltak. Ez időben a legjelesebb egri szűrszabók közé tartoztak: Varrók János, Berzy László és Kuczora Ferenc mesterek.195 Az egri szűrök szép példányát őrzi a Néprajzi Múzeum.196 Az egri szűrszabók a munkákhoz szükséges posztót — az utódok emlékezése szerint — főként a XIX. és XX. században 72
