Csiffáry Gergely: Egri céhemlékek - Studia Agriensis 1. (Eger, 1982)

Céhbehívótáblák

ismerünk, például: a pozsonyi szabókét 1411-ből, a nagybányaiakét 1412-ből55, a beregszászi és Selmecbányái szabókét 1446-ból.56

1687-ben a város török alóli felszabadulásakor Eger első céhei között éppen a szabókat találjuk.57

Az egri szabócéh ingóságait és felszereléseit egy egész későn — 1837-ből — fennmaradt feljegyzésből ismerjük. Itt esik szó a céhbehívótáblákról, s ez a következő: „Az 1837 Esztendőben Május 25-én az Betses Megyei Szabó Czebelieknél találtatott vagyonaiknak feljedzései rend szerint. .. (itt a 7. tétel alatt) 7°. Egy hirdető réz tábla” .. ,58 E feljegyzés a legkonkrétabb igazolás a szabók céhbehívótáblájára (81.3.1—2. tárgy).

Az egri szabók is táblával hívták be a gyűlésekre a tagokat. Ezt szokás szerint az öreg Céhmester a gyűlés előtti napon bocsátotta útjára. A tábla járásáért, ha magánügyben hívták össze a gyűlést, 20—90 krajcárt fizetett az érdekelt, egyébként ingyen hordta körül a céhmester inasa.

A gyűlésre minden mester köteles volt pontosan megjelenni, ha csak ebben betegség vagy más fontos ok nem akadályozta. Ezt azonban be kellett jelenteni a céhmesternek. Aki igazolatlanul maradt el, az 1 font viaszt, vagy 1 forintot fizetett a céh javára a ládába.59

Az egri szabók céhbehívótáblája ún. „ablakos” típusú. A céheknél a XVIII. század végén az írásbeliség terjedésével szokás lett, hogy az üzeneteket papírra vetették, s a papírlapot pecsétviasszal a behívótábla hátára ragasztották. Azért, hogy az üzenetet hordó papír ne gyűrődjön, ne ázzon, ne sérüljön, előbb egy rézlapot, majd szekrénykét, vagy ablakot szereltek a táblára.60 Ez az ablakos megoldás egyben korjelző is, ui. az a szokás, hogy a táblára erősített kis szekrénybe helyezték az írásos üzeneteket, csak a XIX. században terjedt el.61 Feltételezzük, hogy ez a tábla a XIX. század első harmadában egri rézöntő munkájaként készült, de mindenképpen 1837 előtt.

A céhbehívó táblán egy 1866-os karcolt évszám szerepel, de ezt nem tartjuk kor jelzőnek. Csak annyiban érdekes, hogy a tárgy tartós XIX. századbeli használatára utal.

26