Császi Irén szerk.: „Ki játszik ilyet?” Játékhagyomány és játékdivat (Eger, 2010. április 21-október 17.)
A fiúk szerették az eszközös ügyességi játékokat, a gombozást, a mancsozást, a labdajátékokat, a mozgásos játékokat, a bakugrást, a láncszakító játékot vagy a kakasviadalt. A sport jellegű népi játékok közül a legismertebbek a bigézés, tekézés, karikázás és a métázás vagyis a mancsozás voltak. Az utóbbi játék a palócok lakta falvakra jellemző, ahol a mancs nevű fagolyót, csapatjáték keretében bottal ütötték meg. A mancsozást 1819-ben már Szeder Fábián, 1854-ben Mártonffy Károly az egri nép szokásai között is említi. A matyóknál Mezőkövesden és Szentistvánban az ütőbotot véséssel, karcolással, sárgaréz berakással vagy ólmozással díszítették és színezése választóvízzel történt. Pétervásárán a vésés mellett égetéssel és berakással díszítették. Őrhalomban a „nagyszerető" legény adta a lánynak a farsangi bokréta viszonzásaként. A mancsozó bot jel értékű volt, a lány vasárnap délután már ezzel jelent meg a sétán, tudtára adva a legényeknek s társainak, hogy udvarlója van. „Isten áldja meg e háznak gazdáját..." Játék és népszokás A hagyományok, a szokások átörökítése szempontjából a 6-12 év közötti korszak rendkívül fontos időszak volt. Ekkor a gyermekek már nem csak passzív szemlélői, hanem aktív résztvevői is a jeles napoknak, ünnepeknek. A köszöntő versekkel, énekkel és táncokkal elsajátították a hagyományos ünnepek és szokások rendjét, s erősítették a közösséghez való tartozást. A karácsonyi ünnepkör betlehemesei, kántálói, ostyahordói, vízkeresztkor a háromkirályjárás, farsang idején a remélés, virágvasárnap a kiszehordás, pünkösdkor a pünkösdi királynéjárás szereplői voltak. A karácsonyi ünnepkör legismertebb pásztorjátéka a betlehemezés volt. Szereplői Eger környékén az angyal, pásztorok és az öreg pásztor, melyet gyerekek, nagyobb legények, lányok, felnőttek alakítottak. Fő kelléke a templom alakú betlehem a Szent Családot ábrázoló szobrocskákkal, gyertyákkal. Remélés napján Kiugratható hatágú csillag, kéregetnek a „maskarák", a háromkirályjárás kelléke. Nov aJ- Bakó Ferenc fel v- 195 920. század első fele. Hatvany Lajos Múzeum, , Hatva n Vízkeresztkor a háromkirályjárás a napkeleti bölcseket megszemélyesítő köszöntő szokás volt. Boldogon a legények, fejükön cukorsüveg formájú, szentképekkel díszített papírsüveggel, fehér ingbe öltözve, kezükben bottal, csengővel jártak köszönteni. Jellegzetes 12
