Császi Irén szerk.: „Ki játszik ilyet?” Játékhagyomány és játékdivat (Eger, 2010. április 21-október 17.)

t eszközük volt a lécekből készített ollórács, a kiugratható hatágú csillag. A farsangi kántálás jellegzetes formája volt az Eger környéki falvakban a remélés. Novajon és Ostoroson a legények felöltöztek maskarába, (kéményseprő, drótos tót, köszörűs, borbély, pásztorok és jegyes pár) tojást, kolbászt, szalonnát, bort gyűjtöttek, amit az utolsó nagy mulatozáson elfogyasztottak. Bociké, bociké merre van a vásár?" Búcsúvásár, búcsúfia A Szervita templom búcsúja Eger városának legnagyobb búcsúja, szeptember harmadik vasárnapján, a Hétfájdalmú Szűzanya ünnepén tartják. A hóstyákon élők másik kiemelkedő közösségi ünnepe a temetőkápolnák búcsúja, mely a rokonsági kapcsolattartás fő alkalma volt. A búcsúkra a távolba szakadt rokonokon kívül nagy számban jöttek a környező katolikus településekről. A családok vendégeikkel, rokonaikkal, gyermekeikkel vettek részt a körmeneten. Elöl haladtak a búcsúvezetők, a lobogóvivők a keresztekkel, lobogókkal és a fehérruhás Márialányok a hordozható Máriaszobrokkal. A temetőbúcsúkon az árusok is kipakoltak, a gyerekek búcsúfiát kaptak. Kedvelt búcsúfia volt az egri Ódry-féle mézeskalács baba, lovas huszár, tükrös szív, olvasó valamint a mátrakeresztesi fakanál és játékárusok portékája, a színes bot, gereblye, fokos, kereplő, csattogó. Hasznos és Mátrakeresztes volt a két világháború között a házi készítésű, festett búcsús játékok gyártásának a központja. Kezdetben fűz- vagy mogyoró„Ejzolt" mézeskalács huszár a Bérces család műhelyéből Balassagyarmat, 1991. Tologatós forgó madár Készítette: Nagy Istvánná, Hasznos, 1998. vesszőből hajlították a botokat, a mintát anilin festékkel, libatollal festették rá. A készítők vagy családtagjaik eleinte gyalogosan hordták a hátukon elférő játékokat, majd lovas kocsival szállították a búcsúkba. A búcsús játékok újabb darabjai Sándor Ignácné és Nagy Istvánné hasznosi játékkészítők munkái. A falusi gyerekek szüleikkel, örömmel mentek a vásárba, búcsúba. Erről szól a vásárkereső játék is. Ha „bocikét" (katicabogarat) találtak, az ujjukra vagy fűszálra tették, majd kérdezték: „Bőcike, bociké, merre van a vásár?" Úgy vélték, amerre a bogár száll, arra van a vásár. 13