Császi Irén szerk.: „Ki játszik ilyet?” Játékhagyomány és játékdivat (Eger, 2010. április 21-október 17.)

A háztartási eszközök kicsinyített mását és a fabútorokat az édesapa, nagyapa faragta, vagy háziipari specialistáktól vásárolták. A kosárkötők krumpliszedő kis kast, noszvaji kis hátyit, a fazekasok kis korsót, a cserépfalusi mesterek kis fakanalakat, a detki szűcs bőrlabdát, a szuhahutai, mátrakeresztesi, hasznosi mesterek játékbölcsőt, görbe botot, gereblyét, kis szekeret, forgó madarat árusítottak. A szuhahutai Stork Antal játékbölcsőket (koliska) készített, s ünnepek előtt, leginkább húsvét táján vitte a Mátraalja falvaiba. Bükkfából faragta a talpát, a léceket, az oszlopot. A feneke fenyőfa, a pálcikák pataki fűzből és szilvafából készültek. „Kijátszik ilyet, Majd megmondom milyet!" így hívogatták a lányok a játékba egymást, majd a kiszámolókkal, kijelölték a szerepeket. A nagylányok tavasszal vagy vasárnap délutáMancsozás eszközei: gömbölyű mancs bőrből, és a „laptaütők". Herman Ottó Múzeum, Miskolc nőnként végigmentek a falun s különféle vonulós énekes, vagy a falu végén párválasztó, leánykérő körjátékokat játszottak. A közösségi és társas szabályozott játékmódok, a népi gyermekjátékok leggazdagabb típusait őrzik. Az énekes-táncos játékok közül a „Csillag Boris," a „Holjársz, hová mész, Szent Erzsébet asszony," a „Mért küldött az úrasszony" és a „Hatan vannak a mi ludaink" kezdetű játékok a Palócföld sajátjai. A Borsod és Heves megyéből ismert „gunaras játék" sajátossága, hogy a játszók páratlan számban vesznek részt, a körben egyvalaki áll, aki az ének után párt választ magának, s aki társ nélkül marad az áll a körbe. „Hatan vannak a mi ludaink, Háromfehér, háromfekete, Gúnár, gúnár, liba gúnár, Gúnár a ketteje, szabad a mezeje, Akinek nincs párja, az lesz a gúnárja." (Tarnalelesz) Mosóteknő állvánnyal Eger Cseresznyeszedő kis „hátyi" Noszvaj A hagyományos falusi közösségekben felnövekvő gyermekek korán megismerkedtek a paraszti munkával. Az elsőszülött lány egyre nagyobb részt vállalt a háztartás dolgaiból, (sütés-főzés, fonás, varrás, vízhordás, mosás, takarítás) az otthoni gazdaság ellátásából, alkalmanként a mezei munkából, s a kisebb testvérek gondozásából. A tizenegytizenkét éves lányok és fiúk napszámba jártak vagy több hónapra kiscselédnek mentek. 11