Berecz Mátyás – B. Gál Edit – B. Papp Györgyi – Császi Irén – Fodor László – Horváth László – H. Szilasi Ágota: Heves megye első ezer éve (Eger, 2000)
A barokk
A mércét a megyeszékhellyé emelkedő város földesúri méltóságát is birtokló, gazdag nemesi családokból származó püspökök igényei diktálták, kik egyben a vármegye első számú hűbérúri és örökös főispáni tisztét is betöltötték. Egerbe érkezésük előtt legtöbbjüket megérintette Róma varázslatos szépsége, hol a Collegium Germanicum et Hungaricum növendékeként magas műveltségre tettek szert. Jól megtanulták azonban azt is, hogy a katolikus hit terjesztésében, a reformáció ellen folytatott küzdelemben, milyen szerep hárul a művészetekre; a pompázatos, freskókkal gazdagon díszített templomokra, a dúsan faragott, aranyozott berendezésekre, a kegytárgyakra, a látványos öltözetekben celebrált misékre, a liturgiára. Mint a legnagyobb vagyonnal és igényekkel rendelkező megrendelők, az egri püspökök döntő hatást gyakoroltak tehát a város és a megye barokk művészetére. Példájukat követve a püspöki udvar főpapjai, valamint a káptalan kanonokjai, de a város, a megye területén általuk letelepített szerzetesrendek is mecénási szerepet töltöttek be, kik sok, azóta a magyar művészettörténet által számon tartott műalkotás létrejötténél bábáskodtak. A művek azonban többségében importáltak voltak. Az igény, mely létrejöttüket megteremtette, nem engedhette meg, hogy provinciális, kézműves szintű alkotások keletkezzenek. A hatalom, a hit erejének felmutatására, a hívek ismételt megnyerésére az elérhető legjobb kellett, s természetesen a külföldi minták alapján - Róma, Bécs, Würzburg, Pozsony... - volt tehát a mérce. Ebbe a körbe a szinte független, széles európai rendi kapcsolatokkal rendelkező szerzetesrendek is bekapcsolódtak. Egerben a trinitáriusok Erdődy Gábor püspök idejében, 1719-ben kezdték templomukat és rendházukat építeni, feltehetően a prágai barokk kiemelkedő építészének, Kilian Ignatz Dientzenhofernek az irodájából rendi közvetítéssel kikerült terv alapján. Az ellenreformáció legharcosabb hívei a jezsuiták is a török kiűzése után telepedtek le a püspökvárosban, kik a barokk művészet komplex jellegét nem csak hasznosították, hanem annak kialakulásához maguk is hozzájárultak. A betegápolásra szakosodó irgalmasok 1726-tól rendházzal, kórházzal és gyógyszertárral is rendelkeztek Egerben, melyeknek felszereléséhez Erdődy püspök is hozzájárult. Ezenkívül a kolduló ferences barátok, és a Tirolból Egerbe telepedő szerviták (1689), valamint a minoriták is, - szintén Dientzenhofern tervei alapján - megépítették és felszerelték templomaikat, kolostoraikat. Gyöngyösön még a török időkben is fontos szerepet játszó ferencesek mellett a jezsuiták telepedtek le, akiknek megrendelései a püspöki építkezések mellett a művészeti tevékenység pártolásáról, pontosabban a hittérítés és hitgyakorlás oltárán történő hasznosításáról vallanak. A barokk művészet első térhódítása tehát Erdődy Gábor püspöksége idejére tehető. E pompázatos stílust ő is az ellenreformáció eszközeként kezelte, s a mintegy harmincesztendős mecénási tevékenységének köszönhetően Európa művészeti központjaiból művészek és mesteremberek vándoroltak munkát remélve e területre. Sokan közülük egri lakossá váltak. Az első igazán kiemelkedő művészegyéniség Giovanni Battista Carlone olasz származású bécsi mester volt, aki a Szent Mihály-székesegyház 1712-ben kezdődő átépítésének munkálatai alkalmával érkezett Egerbe. Erdődy kőművesmesterének nevéhez az egyházmegyében több, elegáns egyszerűséggel, tiszta szerkezettel megoldott plébániatemplom tervezése és kivitelezése fűződik. így az egri építkezések mellett a felnémeti, az egerszalóki, a füzesabonyi és a demjéni templom tervezőjeként őt tartja számon a szakirodalom. Az évtizedek során az egri polgárjogot nyert olasz építészt oly nagyra becsülték, hogy 1743-ban Eger város szenátorává is megválasztották.
