Berecz Mátyás – B. Gál Edit – B. Papp Györgyi – Császi Irén – Fodor László – Horváth László – H. Szilasi Ágota: Heves megye első ezer éve (Eger, 2000)
A barokk
férjének Haller Györgynek birtokába jutott, s a XVIII. század végéig mindig egy kézben maradt. Testvérének, Miklósnak a hányada azonban négy gyermeke között oszlott meg, így jött létre az ún. „négy línea" birtokközössége. Ennek a líneának a legkiemelkedőbb családja az Orczy család. Az 1736-ban bárói rangra emelt kisnemesi sorból származó Orczy István 1699-ben Telekessy István egri püspökkel érkezik a megyébe. Az ő szolgálatában állt 16 évig, s fokról fokra emelkedve a ranglétrán végül az összes püspöki javak prefektusa lett. Amikor 1708-ban feleségül veszi Petrovay Zsuzsannát, kezével az egykori Nyáry-vagyon 1/48-ad része is az „ölébe hull". Jó gazdasági érzéke, a politikai pályán betöltött szerepe, aulikus szelleme lehetővé tette számára a gyors társadalmi és gazdasági emelkedést. Báró Orczy István a család gazdasági felemelkedésének megalapozója. Petrovay Zsuzsanna kezével elnyeri a tarnaörsi kastélyt, amely sorozatos átépítések után egészen 1949-ig a család lakóhelye marad. Az Orczyak talán leghíresebb és legkiemelkedőbb tagja - Orczy István fia - Orczy Lőrinc, aki nem csak jó hadvezér, hanem kora kiemelkedő költője is volt. Korszerű, nagy műveltséggel rendelkező főúr, aki gyermekeinek nevelését Batsányi Jánosra bízza. 1780-ban ő volt a Tisza-szabályozás királyi biztosa. A birtokok kiterjedése a negyedik generáció idején a legnagyobb. Ekkor már négy ágra szakadt a család. Az ún. gyöngyösi ág a nagyapa által épített barokk kastélyból alakíttat magának - Zohfal Lőrinc tervei alapján - kényelmes otthont Gyöngyösön. Itt épül fel a város főterén a család fegyver-, levél- és könyvtára. A másik ág Erdőkövesden, az Készlel a Lyceum könyviárának mennyezetfreskójából újszászi-ág l'jszászon építtet kastélyt. A legidősebb fiú pedig mindig a tarnaörsi rezidenciát örökli. A XVIII. században azonban nemcsak a kastélyépítészet szembetűnő. A földesurak birtokaikon ipari üzemeket, manufaktúrákat is alapítanak. Heves megyében az említett időszakban Gyöngyössolymoson, Matraszentimrén, Hasznos határában, Mátraszentlászló környékén és Párádon működnek földesúri alapítású üveghuták. Ezek közül talán a legismertebb Grassalkovich Antalé. A debrő-parádi uradalomban, Oh után még II. Rákóczi Ferenc alapított üvegolvasztót. 1767 körül Grassalkovich átköltöztettette a „gyárat" Újhutára, a mai Parádsasvárra. Az üzem elsősorban a helyben íeltörő csevice víz palackozására gyárt üvegeket. 1777-től az Orczyak bérelik az uradalmat. Ok azok, akik mind a csevice, mind a timsós gyógyvízre fürdőt építenek, megindítva a gyógyüdülést a Mátrában. Az üveg mellett a posztókészítés a másik legjelentősebb iparág, ahol manufaktúrákban végzik a termelést. Grassalkovich 1757 körül Hatvanban hozta létre posztómanufaktúráját, amely közel 30 évig üzemelt. Valószínűleg 1763-tól működött Egerben Zsuppán Ferenc görög kereskedő posztóüzeme, amelyről még 1790-ben is történik említés. Korszakunkban - a fent leírt példák ellenére - az ipari termelés még leginkább céhes keretek között folyt. A céhek az azonos mesterséget űző kézművesek érdekvédelmi szervezetei voltak. Megszabták a foglalkoztatható legények számát, ellenőrizték a minőséget, limitálták az árat, s eldöntötték, kit engednek soraikba mesternek. A török kiűzése után, a kereskedelem újbóli fellendülése ismét virágzásnak indította a kis műhelyeket. A mester 1-2 legénnyel dolgozott, termelése leginkább csak a közvetlen környék (falu, város) igényeinek kielégítésére volt elegendő. A legnagyobb létszámú céhei a szabóknak, csizmadiáknak, szűcsöknek, vargáknak, asztalosoknak és lakatosoknak voltak. Bár termékeik már elenyésztek az idők folyamán, közösségi életük tárgyai a behívótáblák, pecsétek, céhládák vagy bizonyságlevelek híven őrzik emléküket a múzeumi kiállításon. , A török hódoltság megszűntével Magyarország első igazi nagy újkori művészeti stílusa a barokk volt, melynek emlékei nagy gazdagságban találhatóak meg hazánkban, így az egyik leggazdagabb püspöki székhelyen, Egerben is. Eger a XVIII. században hazai, de olykor európai mércével mérve is jelentős kulturális, művészeti központ volt, mely nagy hatást gyakorolt a mintegy 16 vármegyét magában foglaló egyházmegye, ezen belül is különösen Heves megye képzőművészeti életére.
