Pandula Attila: Kivégzés, tortúra és megszégyenítés a régi Magyarországon (Eger, 1989)

Megszégyenítés

— 28 — Kaioda Erről a büntetőeszközről már Szent László egyik törvénye is megemlékezik. Ösi magyar neve lábkaró, mely régi formájára utal: két karó közé tették a bűnös lábát, azután gúzzsal vagy kötéllel erősen összekötözték. A kalodának számos változata, alfaja ismeretes. így a gallér, vagy hegedű alakú nyak- és kézkaloda (nyakló, brugó, hegedű, Geige, bőgő), az álló és az ülőkaloda. Érdekes változat volt a páros kaloda, mely perlekedő asszonyok büntetésére szolgált. Egyes kalodák több személy befogadását tették lehetővé, így pl. a vöröskői kaloda hat személy számára készült. A vastag keményfából ácsolt kalodák a végtagok és esetleg a fej számára kialakított nyílásokkal készültek, s vasveretekkel látták el őket. A nyílásokba szorították az elítélt lábának a térd és a boka közötti részét. Előfordult, hogy a kaloda felső peremén kézbilincseket helyeztek el. Súlyosabb esetekben került sor a kéz és láb egyidejű lelakatolására, mert bár a kalodába zárás elsősorban megszégyenítő jellegű büntetés volt, a kéz és a láb hosszabb időn keresztül való csaknem teljes összeérése erős fájdalmat is okozott. Ugyanezt a lábkalodát többféle formában alkalmazhatták. így az elítélt ült vagy térdepelt a büntetőeszközben. A térdeplés csak látszólagos volt, mert a kalodába bezárt térde nem érte a földet, hanem egész testsúlya a sípcsont felső felületén nyugodott. A kalodában eltöltött büntetés ritkán haladta meg a másfél órát. Ezt az eszközt széles körben alkalmazták városon, falun egyaránt, s gyakran a pellengér mellett helyezték el. Egerben a XVIII. században két kalodát használtak: az egyik a piacon állt, a másik a Szent Mihály templom előtt. Alkalmazása számos korabeli adatból ismert: „Három Pénteken az Város Piarczán Egy-egy Óráig az Kalodában fogh állani." 1755-ben Sz. Judit paráználkodó leány büntetése a következő volt: „mivel ismét rossz Életre adta magát, Piarcz Közepin egy Óráig Hegedüben fogh ülni." A feltételezések szerint az egri piacon ülőkaloda és nyakvassal ellátott oszlop is állt, a Szent Mihály tempóm előtt csak kéz- és lábkaloda lehetett. A megszégyenítés egyéb módjai Elsősorban a pellengérre állított személyek esetében alkalmazták a szégyenálarcot (pellengérálarcot). Különféle alakjai voltak, így pl. disznófej, szamárfej, de mindig ügyeltek arra, hogy látni lehessen az elítélt arcát. E szégyenálarcokban kellett bizonyos ideig a pellengéren (pellengérnél) állni. Hasonló szerepe volt a Magyarországon kevésbé elterjedt ún. csengettyűgallérnak. E korong alakú, csengőkkel ellátott gallérral büntették meg a régi idők puritán ruhaviselete ellen vétőket. A csengők hangjára összegyűlt a lakosság az elítélt gúnyolására. A szégyenálarchoz hasonló megszégyenítő eszköz volt a