Pandula Attila: Kivégzés, tortúra és megszégyenítés a régi Magyarországon (Eger, 1989)

Megveretés

— 21 — tófára szegezték. így 1717-ben a Bethlen úriszéken apját megverő fiú, 1742-ben Erdődön pedig a tortúra után egy apagyilkos kezét vágták le. TESTFENYÍTÉS A verés a legszélesebb körben elterjedt testfenyítő büntetés volt, nagyon sokféle eszközzel, sokfajta módon hajtották végre. Nem igényelt különleges szerszámokat, „szakértelmet". Ezeket a büntetéseket többnyire nagy nyilvánosság előtt hajtották végre. Vesszőzés esetében a derékig levetkőztetett elítéltet a hóhér váltott veszszőkkel sújtotta. Ez a büntetés igen általános volt, így — csak példaként — álljon itt néhány ítélet: „Piroskán a jövendő pénteken a hóhér tizenhatot üssön" (Komárom, 1618). „ .. . és hogy minden héten kétszer úgy mint Hétfőn és Pénteken 15 Vessző Ütésekben elir.arasztaltatik" (Eger, 1765). Gyerekek büntetésére is alkalmazták a vesszőzést: Csabai Pál 13 esztendős árva fiacskája István, esztendeit föllyiil haladó gonoszságbul ocsmán káromkodásokra fakadóit, mellyeknek rútságát, hogy annál inkább megösmerje, gyenge szivében pedig azon gonoszság fészket ne verjen, összvekötözött vesszőkkel mezítelen alfele 45 ütésekkel jól meg csapattassék" (Kecskemét, 1782). Általános volt a botozás és a korbácsolás. Érdekesen tárja elénk egy XVIII. századi levél, hogy egyesek milyen nagy jelentőséget tulajdonítottak a verés eszközei közötti eltéréseknek: „Ezen levelem megadó Emberemnek, kérem kegyelmedet ne sajnállya azt a korbácsot kezébe adatni, amellyel afféle rossz személyeket szólítanak megverni, hadd hozza ki ide kegyelmed jóakarattyábul, mert itt is vagyon egy gaz személy, aki korbácsra érdemes, de ahoz való korbács nem lévén, pálczával nem akarom, hogy verettessék . .. Elvárván ezért kigyelmed jóakarattyábul a korbácsot, az alatt is jóakarattyában ajánlott maradok" (Vay Adám levelének részlete, 1760). Elterjedt a lapáttal való fenyítés is. A káromkodásért elítélt Bodnár Sándor ítéletében olvasható: „a piaezon a város láttára pirátossal 40 lapátütés csapassék" (Munkács, 1684). Ismeretes a furatossal (középen kifúrt lapát) való megveretés: „furatossal üssenek rahta 12-öt" (Debrecen, 1751). Érdekes büntetés emlékét őrizte meg a következő ítélet: „Hatházi Istvánnak hegedűje, a m-iért a tilalom ellenére hegedült, furatossal összetöressék". (Debrecen, 1719). Ismeretes a csákánnyal való megverés, „lélek is adta teremtette"-vel való káromkodókat büntettek így visszaesés esetén: „az pellengérrel való kézi kalodába tétessék és ott hármat üssenek az csákánnal rajta" (Munkács, 1639). Bikacsökkel is végrehajtottak verés büntetést. „Mivel tapasztalható kára látszik az n. város lakosának abban t.i., hogy nyári napokban az kün dolgozó napszámosok hol három, hol peniglen 4 órakor elhagyván munkájokat, annak uíánna időtöltéssel szoktanak az városban belézengeni, annakokáért .. . bizonyos órakor adatnék naponként valamely jel, azaz dob, vagy peniglen harangszó az toronyból, és publicáltatnék, hogy azon jelnek előtte senki a munkát elhagyni meg ne merészelné, és a ki ez ellen véteni comperiáltatnék, ...