Pandula Attila: Kivégzés, tortúra és megszégyenítés a régi Magyarországon (Eger, 1989)

Megveretés

— 22 — furatossal vagy peniglen bikacsökkel keményen megbüntettetnének" (Kassa, 1700.) A kancsuka (a korbács egyik változata) is használatban volt: „Annyok Sára mivel Széplaky commissarius uram feleségére nyelveskedett 30 kancsuka ütést szenvedett" (Szeged, 1734). Talpbőrrel való megveretést mutat be a lőcsei Szent Jakab-templom Szent Dorottya legendáját ábrázoló falképeinek egyike (XIV. század). Debrecenben ismeretes a „scithiai módon való" megcsapatás. A különleges végrehajtási eszközök közé tartozott a tövis: „Minthogy maga sem tagadja, hogy paráznaságnak vétkébe nem leiedzett volna sőt ha tagadná is kitetszik az vas szeg a zsákból, azért az hóhér által az kalodába tövissel csapattassék meg keményen" (Belső-Szolnok vm., 1716). A verés büntetések esetében nagy jelentősége volt annak, hogy ki hány csapást kapott egyszerre. Előfordult pl. 3, 6, 12, 20, 24, 25, 40, 50, 60, 100, de nem ritkán elképesztően nagy számok is, így pl. a 300 bot. Ez utóbbiakat a halálos büntetéssel tartották egyenértékűnek, nyilván, mert az ilyen végrehajtások legtöbbször halállal végződtek. A XVIII. századi Egerben nem számított annyira megbecstelenítőnek a verés, ha ezeket a büntetéseket a bíró házánál, vagy a „városháza ámbitusán" hajtották végre, mivel ezeken a helyeken nem gyűlt össze annyi néző. Általános volt a „Piarczon lévő Deresben" való végrehajtás is. Többször foganatosítottak verést — elrettentési céllal — a bűncselekmény elkövetési helyén. Egerben meglehetősen emberséges volt a testi fenyítés gyakorlata. A tanács mindenkor figyelembe vette a vádlott egészségi állapotát, családi viszonyait. Öregeket, gyengélkedőket, lábadozókat, terhes nőket sohasem botoztak meg. Figyelembe vették azt is, hogy a büntetés nem árt-e a vádlott családtagjainak. Jellegzetes volt a káromkodók veréssel való büntetése. Az ítélet szövege általában a következőképpen hangzott: „Isten ellen való rút, fertelmes, másokat megbotránkoztató Káromkodásért, másoknak irtóztató példájára ... 21 pálcza ütésekkel megh verettetik." Egerben a férfiakat pálcázták, a nőket korbácsolták, gyermekek testi fenyítése esetén virgácsot használtak. Az országos gyakorlat is hasonló volt. Az ítéletet ruhátlan elítélteken, nők esetében meztelen háton hajtották végre. A verés büntetéseknél feltétlenül meg kell említeni a derest. Ez egy négylábú pad volt. Az elítélt kezét és lábát vaspántok alá szorították, vagy a pad alatt kötötték össze, illetve más módon rögzítették. Ezt követően került sor a testi fenyítésre. A veréshez sorolható a kikorbácsolás, kiverés valamely városból, községből. Ezt erkölcsi bűnösök esetében alkalmazták. Az elítélt nem jöhetett vissza a városba, s környékére. Ha ezt a tilalmat megszegte halállal büntették, vagy más súlyos megtorlás várt rá. Ez a gyakorlat a XVII—XVIII. században valamelyest enyhült: „minthogy a bizonyság részint béhozta, hogy az legényt szobájába bocsátotta, de minthogy homályos az dolog, az jövő pénteken valamíg az prédikáció áll, az pellengérben legyen és tartassék. Annakutána a hóhér tizenhatot üssön az farán és bocsáttassék ki az városbul 12 mérföldre s többé magát ne mutassa, mert feje vétetik" (Komárom, 1617). Ez a büntetés