Pandula Attila: Kivégzés, tortúra és megszégyenítés a régi Magyarországon (Eger, 1989)

Testcsonkítás

— 20 — TESTCSONKÍTÁS A megvakítás, nyelv-, kéz-, fül-, orr és ujjlevágás igen gyakori volt a X-XIII. századi Magyarországon. Kezdetben tálió-büntetésként is szerepelt („szemet szemért, fogat fogért" elv). Bár a XV—XVI. századi törvényhozás tiltotta az elítélt testi épségét károsító büntetéseket, mégis széles körben alkalmazták. így pl. egy 1586-ban hozott komáromi határozat előírta, hogy „az k,i jámbor asszonyt nyilvánvaló személynek mond, az álla alól az nyelvét hányják ki neki." A Praxis Criminalis (XVII. század második felében) részletesen foglalkozott ezekkel a büntetésekkel, s ennek alapján ismét elterjedtek a magyar bírósági gyakorlatban. Már a magyarországi feudalizmus első évszázadában lehetőség volt a büntetések pénzbeli megváltására. Súlyosbításként szerepelhetett a megváltás törlése: „Farkas János köti sr/,agát Ádám Demeterné ellen arra, hogy ennek utána őtet megbecsüli, nem diffomálja, az asszony is illendő becsületét megadja; ha niclálná az kötésit; nyelve válthatalan legyen" (Debrecen, 1656). A XVII—XVIII. században ezen büntetések jelképes alkalmazásával is találkozunk. így pl. nyelvkimetszés helyett legtöbbször csak nyelvkivonást foganatosítottak. Ez fájdalmas volt, de nem járt a nyelv elvesztésével. A XVII. századi Debrecenben a bűnös nyelvére vasfogót vetettek, s a hóhér azt utcáról-utcára hurcolta. Közben azt kiáltotta, hogy az elítélt becstelenítésért nyelvkimetszést érdemelt volna, de a tanács megelégedett azzal, hogy a „bűnös nyelvének vasfogó legyen a virága." Azonban a fogóvetést is meg lehetett váltani. A kézlevágás Szerepelhetett önálló büntetésként, de mint a halálbüntetés súlyosbítása is. Számos jogszabály — pl. a Tripartitum tiltotta, azonban a gyakorlatban mégis alkalmazták. Mint a halálbüntetés súlyosbítása a legtovább élő testcsonkítási mód volt Magyarországon. A jobbkéz kivégzés előtti levágását foganatosították esküszegő katonák és apagyilkosok esetében. Általában a levágott végtagot — elrettentésül — akasztófára szegezték. Érdekesség, hogy ettől a büntetéstől esetenként még előkelő személyek kivégzésénél sem tekintettek el. így a Győr várát 1594-ben feladó Hardegg Nándor grófnak — mint árulónak, katonai esküt megszegőnek — lefejezésekor jobb kezét is levágták. Azonban más bűncselekmény megtorlásaként is szerepelt, így: „Az erőszak tételért fél keze elsőben vágattassék el" (Debrecen, 1663.). Debrecen statutumai szerint a város sáncait, palánkjait rongálókat, a karózatot kitépőket, erdőben tüzet rakókat — s ez által tüzet okozókat — ítéltek a XVII. században kézlevágásra. A XVIII. századi úriszéki gyakorlatban is találhatók olyan esetek, amikor a kézlevágás önálló büntetésként szerepelt. Az elítéltek kezét levágták és akasz-