Pandula Attila: Kivégzés, tortúra és megszégyenítés a régi Magyarországon (Eger, 1989)

Kivégzés

— 17 — kj az eö gonosz cselekedettje és ugi az Akasztófa alatt vermeth megh ássanak, Xövisses adigra eleven fektetvén Egi kard verettessék által rajta" (Kassa, 1636): Különös kegyetlenséggel végrehajtott halálbüntetések A mai ember számára az egész feudális joggyakorlat borzalmas büntetések összessége, amitől napjaink felfogása természetesen irtózik. Tudnunk kell azonban, hogy saját korukban teljesen megszokott dolognak számítottak, s nem keltettek különösebb megrökönyödést senkiben. Találkozunk azonban olyan halálbüntetési nemekkel, amelyek még a kortársak megítélése szerint is párjukat ritkították. Néha különlegesen embertelen végrehajtási módozatokat eszeltek ki. így volt ez a feudális társadalmi rend ellen fegyveresen lázadó jobbágyok vezetőinek büntetésekor. Szerémi György így írta le Dózsa György és felkelése vezetőinek borzalmas kínzását, halálát: „Odarendeltek fáraókat (cigányokat) szénnel és fogókkal, s ezek vasból egv nagy koronát készítettek . .. Hogy már jól áttüzesedett, György fejére helyezték. Azt mondták meg sem mozdult, hanem, türelmesen viselte .. . Ezek után a gulyások, azaz hajdúk, akiket fogságban tartottak ... egy óra alatt felfalták . .. Egyik alvezérét, Lőrinc papot Kolozsvárott nyársra húzták, s tűznél megsütötték." Egyes esetekben — elrettentési célzattal — a korabeli közbűncselekmények — pl. rablás —• elkövetői esetében is iszonytatóan kegyetlen büntetéseket alkalmaztak. A hóhérok, bírák találékonyságát jól illusztrálja az alábbi eset, melyet S mplicissimus írt le a XVII. század közepén: „Eperjesen egy rablót a bitófához kötöztek s a hóhér a nyakától kezdve sarkáig két szíjat hasított ki a bőréből, majd egy vashorgot ütött a bordái közé s annál fogva akasztotta fel a szerencsétlent, ki ínég hosszú időn át vergődött kínjában. A másikat elevenen kerékbe törték, azután megnyúzták, a harmadik testét késsel egészen felvagdosta a hóhér, így — fejét künn hagyva — varrta be egy frissen lenyúzott lóbőrbe s a forró nyári nap hevének kitéve, oldalánál fogva felakasztották s rettentő kínok között csak harmadnapra múlt ki." Boszorkányperek A feudális joggyakorlat szomorú jellegzetessége a boszorkányperek csopotja. E bűncselekményfajtával már Szent István király törvényei is foglalkoznak, ott olvasható: „Ha valami boszorkány találkozik, vigyék a bírák törvénye szerint az egyház eleibe és bízzák a papra, hogy böjtöltesse és oktassa hitben." Visszaeső esetében, az volt a szabály, hogy ,,alázza meg magát ismét böjtöléssel, annakutána a templom kulcsával keresztforma bélyeg süttetvén mellére, homlokára és a válla közé." Ismételt visszaeső esetében az volt az előírás, hogy „adják a bírák kezébe." Általánosan ismert Kálmán király rendelkezése,