Szepes (Schütz) Béla: Hatvan község története (Sopron, 1940)
Gazdasági viszonyok
csak fokozatosan, a szükséghez képest törték fel művelés alá az eddig e célra nem használt földeket. Az 1770. évben meglevő kb. 1890 m. holdnyi szántóföld 1789-ben kb. 1946 holdra, 1848, ill. 1863-ban 3155 holdra növekedett (az urasági földeken kívül) , de ez, valamint az 1836-i úrbéri rendezés nem szaporította a telkek számát« 1848, ill. 1863-ban is csak 72 egész telek van, a gazdák száma pedig csak 166, tehát nem lényegesen több, mint 1770-ben. Így egy egész telekre kb. 43.54 m. hold esnék a beltelekkel és kaszálókkal (ennyit is osztottak ki egésztelkenként az úrbéri tagosítás alkalmával), amiből nyilvánvaló, hogy a földesúr telkenként az úrbéri járandóságon felül is, valószínűleg 1836-ban a remanentialis (maradvány) földekből még kb. 5 hold bérföldet adott a telepeseknek. Az úrbéri földek most is ott vannak, ahol 1713 körül voltak (lásd elől), az 1857. évi térkép ezek helyét nyomásokban mutatja, az első nyomás a híd előtti dűlőben van, kb. 603, a második nyomás a szőlőhegytől délre a csányi országűtíg, területe kb. 860, a harmadik nyomás a Belső delelő, Német, Nagyhomok, ill. Rakottyás dűlőkben, 519 kát. holddal. Tehát a nyomások nem egyforma területűek, s így évenként természetesen ingadozott a vetési terület nagysága. (L. a kataszteri térképet is.) A szántóföld, valamint a többi művelési ág fejlődését az „Adó” fejezetben mutatjuk be. A kimutatásban az úrbéri földdel együtt az allodiális, az ú. n. uradalmi föld is benne van a számadatokban. Az úrbéri földek körül északnyugatra és északkeletre terülnék el a földésúr majorsági földjei, Gombos és Bay puszták, s ez a robot szempontjából igen előnyös, mert nem sok időt veszít a jobbágy az oda- és visszamenetellel. A földet, mind az uraságit, mind a gazdákét, dűlők szerint jelölik meg, 1857 körül 40, 1863-ban pedig 35 dűlő van (1. a kataszteri térképet az adózási részben). Ezek közül néhány a terület minőségét jelzi (Homok, Rakottyás, Part, Görbe- ór, Zsombikos), más az uraság vadászati kedvtelésére mutat (Fácános), megint más a terület használatára (Kenderlapos, Brindza = juhszállás, Malom, Akol, stb.) vonatkozik. Az említett kataszteri térkép azért is rendkívül érdekes, mert rajta igen jól látjuk az 1863-i gazdálkodás menetét, a földek művelés szerinti felosztását, látjuk, hogy a művelést, a gazdálkodást a Zagyva és a Heréd, az erek, tavak, mocsarak helye határozza meg. Ugyanezen a térképen látjuk Hatvan teljes vízrajzát, rajta a még szabályozatlan Zagyvát, továbbá az akkor még meglevő mocsarakat, tavakat. A gazdálkodás ősi módon folyik 1770 után is, a földeket nem trágyázzák, csak a legelő állatok trágyája marad az uga6 81
