Szepes (Schütz) Béla: Hatvan község története (Sopron, 1940)
Igazságszolgáltatás
Igaszságszolgálratás. A középkori és későbbi igazságszolgáltatásról Hatvannal kapcsolatban alig van adatunk. Az akkori törvények és jogszokások értelmében a földesúr területén levő jobbágyok, illetve a nemnemesek az ő jurisdictiója alatt állanak. A mezővárosok csak akkor gyakoroltak igazságszolgáltatást, ha a földesúr azt — bizonyosan más kedvezményekkel együtt — rájuk ruházta, tehát ez bizonyos előhaladást, fejlődést tételez fel. Ily mezővárosnak tanácsa volt, s az kisebb ügyekben bíráskodott. Hatvan is ilyen privilegizált mezőváros volt, a többször másutt említett 1452-i oklevél külső alakja, hangja, pecsétje bizonyítja, hogy a város élete, fejlődése már magasabb fokon állott s így Hatvan más mezővárosok és városok (civitas) mintájára bizonyosan maga intézte az alsóbbfokú igazságszolgáltatást. A török hódoltság alatt a Hatvanban maradt magyar lakosoknak semmiféle jogi önállóságuk nem volt. A török kádi intézte a közigazgatási és igazságszolgáltatási teendőket a magyar jobbágyok felett is, bár a megye erősen tiltotta, hogy a magyar és magyar közti ügyben a magyar jobbágy a törökhöz forduljon (törökösség). Ezek kiűzetése után a mezőváros újból földesúri hatalom (a királyi kincstár) alá került és így a földesúr tisztjei, illetve a földesúr és a megye, vagyis az úriszék gyakorolta az igazságszolgáltatási jogot polgári és urbariális ügyekben. Bűnügyekben csak az esetben, ha a földesúmak ősi vagy donationális (királyi adományozás) jogon pallosjoga is volt. Ez a joga megvolt mind Starhembergnek, mind Grassalkovichnak. Az úriszék elnöke a földesúr vagy tisztje, tagjai a bíráskodásra felkért három vagy több nemes, továbbá az 1729. évi 41. te. alapján az illetékes szolgabíró és esküdt (legale testimonium) . Az említett évtől kezdve az úriszék tárgyalásairól jegyzőkönyvet kellett felvenni. Az 1770-i urbárium részletesebben szabályozta a jobbágyok fölötti igazságszolgáltatást. A jobbágy és zsellér közötti panaszt az úr tisztje inézti el, ennek végzése ellen az „úrhoz” mehetnek, akinek határozata ellen a megyéhez lehet fellebbezni. 151
