Szepes (Schütz) Béla: Hatvan község története (Sopron, 1940)
Igazságszolgáltatás
Ha a jobbágynak a földesúr ellen van panasza, ezzel a megyéhez kell fordulni. Büntetésül testi fenyítéket és elzárást, stb. lehet alkalmazni a jobbágyok ellen. A törökök kiverése után Hatvanban a földesúr, a budai kamara képviseletében a hatvani postamester és a harmincados ragadták magukhoz a jobbágyok fölötti igazságszolgáltatási jogot, de ez ellen az 1692. évben tartott megyei közgyűlésen Kondor János hatvani prépost, a király donatiós okmányának szövegére (1. az egyházi részben) hivatkozva nyomatékosan tiltakozott, mert — mint mondotta — ő a lakosok reális és actua- lis ura (...’’tamquam reális et actualis Dominus Inoolarum Hatvaniensum”') és hogy ennélfogva a jurisdictio joga első fokon hozzá tartozik és tiltakozik az ellen, hogy a kamara úgy viselkedjék, mintha az volna a földesúr. Azonban a prépost tévedett, mert kitűnt, hogy nem ő a földesúr, hanem a kincstár, tehát ennek eljárása jogos volt. Valószínűleg ezzel kapcsolatos az 1700-ban Gyöngyösön tartott részleges megyegyűl esnek az a határozata, amely szerint Horvát János hatvani harmincados arra figyelmeztetendő, hogy a gonosztevők elfogatásakor a néphadnagyok és tizedesek nem gyakorolhatják a vármegyét illető igazságszolgáltatási jogot.’ A donatióslevéllel a hatvani földesúr, Starhemberg G. T. az uradalom területére külön igazságszolgáltatási jogot kapott (L a Birtokviszonyok c. fejezetben), amelyet nyilvánvalóan az úriszéken gyakorolt; ugyanilyen joga volt Grassalkovich Antalnak és utódjainak, akik pl. 1777-ben Thományi István nevű tiszttartójukat biztsak meg az uradalomhoz tartozó jobbágyok úrbéri panaszaiknak elintézésével, aki ily tárgyalások színhelyéül Hatvant és a szombati napokat jelölte meg. A pallosjogot a király a birtokdonatióval együtt, vagy külön is adta az uradalmak birtokosainak. Ezt a jogot megkapta Starhemberg is a donatióslevélben és Grassalkovich is. (1. a birtokviszonyok c. fejezetben.) Ez alapon követelte Starhemberg a megyétől,’ hogy az „bizonyos hatvani gonosztevőket” adjon ki neki. A megye azonban azt válaszolta erre, hogy az uradalom pallosjogáról nem tud és a tetteseket nem adja ki, mert az ellentétben állana a megye pallosjogával. (Starhemberg csak 1729-ben nyert pallos jogot.) Hogy az uradalom élt a pallos- joggal, azt Horkai Pál és Almádi György esetéből tudjuk; akiket istenkáromlás miatt fej vesztésre (!) ítélt (...ex capite Blasphemie motu et per sedem Dominalum C. Grassalkovich 1 1 Heves vm. 1690—2. évi jk. 103. ’ Szederkényi: Heves vm. története. III. 269. A parasztvármegye. ’ Heves vm. 1719—25. évi jk. 512. 152
