Szepes (Schütz) Béla: Hatvan község története (Sopron, 1940)

Az egyházi (királyi) tizedek

és a mellettük levő jegyzetekből megismerjük a dézsmálás, tizedelés menetét, amely a következő volt, ha a káptalan szedte a tizedeket: A szüret alkalmával, vagy utána, rendszerint október 13—31 között, néha novemberben, ritkán decemberben, a káptalan decimátort, tizedelőt küldött Hatvanba, aki vagy kanonok volt, vagy a káptalan számvevője. A káptalan a tizedeléssel esetleg a hatvani prépostot vagy más egyházi személyt is megbízott. A decimator vagy a szőlőhegyen vagy a háznál felírta a termelt bor mennyiségét és azután szedték a tizedet. A tizedelésről minden évben külön kimutatást készítettek, amelyben a szőlőtermelők nevei mellett a dézsmabor mennyisége van feltüntetve. Hogy a tizedbort tényleg hogyan szedték be, arra nincs adat, csak azt tudjuk, hogy a bort hordókba öntötték s így küldték meg a káptalannak. Amikor a tizedet az uradalom bérelte, a tisztek a földesúri kilenceddel egyszerre szedték azt. 1774-től kezdve a kimutatást, illetve az eredményt a decimáto- ron kívül a községi bíró és a jegyző is hitelesítette és a város pecsétjével megerősítette. 1774—75. évben akónként 1 frt 10 dénárjával lehetett megváltani a bortizedet s így a káptalan a költségeket leszámítva az első évben 462 frt dénárt, a következő évben 353 frt 26 H dénárt kapott a tized fejében.

A báránytizedet csak az 1780—82. és 1784. években szedte a káptalan, illetve csak ez években van erről feljegyzés. Valószínű, hogy a többi években ez a tized benne volt a tizedbérlet- ben. A báránytizedet darabonként 55—60 krajcárért meglehetett váltani.

A terménytizedet búza, kevert, árpa, zabból, esetleg kölesből kellett adni. Az erre vonatkozó kimutatást bemutatjuk.

150