Szepes (Schütz) Béla: Hatvan község története (Sopron, 1940)

Adózás

végezte 1715-ben, amely alkalommal Hatvanban 34 jobbágy-, 20 zsellér- és 1 taksás (libertinus) háztartást, valamint 1 malmot, 50 frt évi jövedelemmel írtak össze. Ez alkalommal csak az adózó, véglegesen letelepedetteket írták össze és kimaradtak az ideiglenesen adómentesek, a hullámzó, helyet kereső bevándorlók. Az összeírás főszempontja a föld minőségére és termő- képességére volt fektetve és eszerint tervezték a porták számának újból való megállapítását. A nemesi és papi birtokot akkoi nem írták össze, mert ez adómentes volt. Ez az összeírás adókivetés szempontjából hasznavehetetlen volt és ezért 1720-ban újból összeírták az adózókat és ugyanakkor az armális nemeseket is. Ez alkalommal Hatvanban 7 címeres-nemes, 71 telepes és 70 zsellér-háztartást írtak össze. Látjuk, hogy a két összeírás közti években nagyon megnőtt az adókötelesek száma, ennek az az oka, hogy most a címeres-nemeseket és mindenkit Összeírtak, akinek csak némi vagyona volt és mert a két összeírás közben eltelt 5 év alatt igen sok volt az újonnan beköltözött telepes.’

Mindkét összeírás hasznavehetetlen volt adózás szempontjából, illetőleg azt arra a célra nem is vették igénybe, mert az összeírok főleg 1720-ban teljesen vagyontalan és adózásra képtelen egyéneket írtak össze, ennélfogva a megye, látva az összeírás hibáit, 1723-ban elrendelte, hogy a községekben az adóképtelen egyéneket írják össze a szolgabírák. Az erre vonatkozó kimutatás (Indagatio Deficientium et Accrescentium Per- sonarum a Tempore Conscriptionis Regni, Anni 1720 usque in Prae [sentiarum] Anni 1723. Reg. A? 1723. Nro. 114)10 Hatvanban névszerint 73 teljesen vagyontalan személyt tüntet fel, akik közül 1720—23 között 27 eltávozott, 16 elhalt, a többi pedig „szegény”, „öreg”, „nyomorult”, tehát adózásra képtelen.

így tehát nem az új összeírás, hanem megint csak a régi porták alapján vetették ki a megyére az adót, a megyén belül pedig díkákra, amelyeket évenként újból összeírtak. 1726-bam a megye, miután a dikák folytonos ingadozásnak voltak kitéve, elhatározta, hogy ezután az adót megyei, házi portákra veti ki dika helyett, tehát most ez lett a megye területén az adóalap és benne szintén a jobbágy tehetőssége és nem a föld minősége vétetett figyelembe. Az armalis nemesek állományát továbbra is dikálták és azok, valamint az egyéb taksafizetők dikáit is a megyei (házi) kiadások fedezésére használták. Ezek a táblázatokban (lásd a függeléket) csak kivételesen vannak felüntetve. (Egy háziportának számítottak 6 ekét vagy 8 igásökröt, 70 elsőrendű vagy 90 másodrendű kapás szőlőt, 70 csordabeli mar' Orsz. lt. Regnicol. L. B. B. 5, ír. 5 és D. D. 5. ” Heves vm. 1719—25. évi jk. 227.

116