Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)

Derdák Ferenc - Kiss Gábor: Néhány római kori „via rustica" és továbbélésük a középkorban Savaria egykori territóriumán

NÉHÁNY RÓMAI KORI „VIA RUSTICA" ÉS TOVÁBBÉLÉSÜK. 87 el. A mai Ják-Balogyunyom (volt Kisunyom) vasútállomás melletti egykori Püspökréten 1901-ben két római sírt tártak fel (VV 1901; TALABÉR-TÓTH 1999). A Sorok-majorban, a kertészet építésekor 1930-ban ugyancsak sírok (HORVÁTH 1987,422), majd az 1989-ben ugyanitt római sírkő került elő.

1 Az út által keresztülszelve, az egykori Hatlábú csárda és a Pap-árka melletti dombon római villa maradványait találta meg 1991-ben Négyesi Lajos. Az út Savariába a jelenlegi Perint melletti Körmendi út vonalában vezethetett be. Egyik ága pedig valószínűleg éppen azon a hídon át (a mai Óperint utcai híd) vezetett be a városba, ahonnan 303. június 4-én Quirinus sisciai püspököt malomkővel a nyakában a Savaria/ Sibaris (azaz a Perint) vizébe dobták. Egyenesen továbbhaladó ága az Ara Augustorum mellett vezethetett tovább északi irányba a régi szombathelyi Kanászdomb felé, majd onnan tovább északnak, a későbbi Kőszeg irányába. Ennek vizsgálata azonban már egy másik tanulmány tárgyát képezi! Út a Sorok-patak magaspartján - egy kora Árpád-kori plébánia-lánc alapja? A fent tárgyalt észak-déli irányú római útra mintegy merőlegesen, a Sorok-patak déli oldalán, kiemelkedő magaspart húzódik végig, amelyen számos ismert régészeti lelőhely terül el, a legkülönbözőbb korszakokból. Ezen a magasparton — a régi térképek adatait is felhasználva (VAML TGY. U. 183-184, 264-271; 366, 578-579, 612-613, 616-617, 635-637; T. 158, 439) — nyomokban egy régi út nyomvonala fedezhető fel (2. kép). Ezzel az úttal kapcsolatban legfeltűnőbb az a tény, hogy nemcsak egykori római villákat, hanem korai plébániatemplomokat köt össze egymással. Ezeket érdemes külön-külön is bemutatni! (A templomokra vonatkozó okleveles anyag áttekintésénél nagy segítségünkre volt BENCZIK-FEISZT 1992 gyűjtése.) Ják falu plébániatemplomát a bencés apátsági templom nyugati homlokzata előtt álló és a 13. században épített Szent Jakab kápolnát (VALTER 1985,145-146) csak 1489-ben (PRT XII/B 223), majd 1499-ben említik először (OL DL. 19510). Ám az épület bizonyára jóval korábbi, hiszen az elmúlt évek régészeti feltárása során bebizonyosodott, hogy helyén egy korábbi, talán már all. században felépített rotunda állt. Ennek keltezését megerősíteni látszik egy, a szombathelyi Savaria Múzeum restaurátorműhelyébe bekerült, a helyreállítási munkák során a Szent Jakab kápolna mellett talált töredékes Salamon- (1063-1074) érem is, amely alighanem a falu plébániatemplomát körülvevő temető egyik 11. századi sírjából származik. Unyom (ma: Kisunyom) jelenlegi barokk stílusú templomépülete nem sokat árul el a templom valódi koráról. Ezt a Szent Mihály arkangyalról elnevezett templomot egy 1342ben írt oklevélben említik először (HÁZI 1968, 270-271, No. 15; UB IV. 351, No. 550), 1346-ban pedig plébániának nevezik (Ho I. 192). Kora azonban nyilvánvalóan régebbi, hiszen a mai napig ennek filiája a Valter Ilona által megkutatott és a 13. század második felében, a falu piacterén épült nagyunyomi (ma: Balogunyom) Mindenszentek templom (VALTER 1985, 80-81; VALTER-PUSZTAI 1998). A filiaalapításra pedig valószínű, hogy a plébániatemplom felépítését követően legalább egy évszázaddal később került sor. Régiségét bizonyítja a falu 1346-os Egházas Vnyan elnevezése is (CSÁNKI II. 806). A polányi (ma: Sorokpolány) eredetileg Szent Vencel titulusú templom nyilvántartott 13. század közepi műemlék (VALTER 1985,246). Ám a keltezés alapjául szolgáló tornya az épület igazi korát aligha mutatja, hiszen ez feltehetően csak bővítménye a jelenlegi hajó helyén állt korábbi templomépületnek, amelyről egy 1342ben írt oklevélből értesülünk először (HÁZI 1968, 270-271, No. 15; UB IV. 351, No. 550). Ennek felépülését azonban a 12. század elejére tehetjük, lévén a közelében 1941 és 1944 között Nemeskéri János által feltárt 307 sírós sorokpolányi soros temető legkésőbbi érmét Könyves Kálmán király (1095-1116) idején verték. A templom felépülése és a temető felhagyása között pedig nyilvánvaló kapcsolat állhat fenn (Kiss 2000, s.a.). Bizonyára e plébániatemplomhoz tartozott egyházjogi szempontból — akárcsak ma is — a Sorok-patak mentén (a mai