Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Prohászka Péter: Pannónia és a szlovákiai kvád barbarikum kereskedelmi kapcsolatai a leletek tükrében
60 PROHÁSZKA PÉTER (KÖLNIK 1977, 167). A tényleges kerámiaimport az 1. század végétől jellemző, amit azonban a pannóniai műhelyek termékei gyorsan kiszorítanak. A provincia termékei a limes mellett széles zónában elteijedtek és az egyik legnagyobb exportfajtáját jelentik Pannoniának, amely a kvád telepeken is szép számban megfigyelhető (SAKAR 1969,214-215). A pannóniai pecsételt díszítésű kerámia a 2. században jelenik meg a kvádoknál (KÖLNIK 1958, 61-68), mellette a provinciális műhelyek termékei jelentősek: a márványos, a sávos festésű, a fényes szürke, a bevonatos horpasztott falú edények és a füstölőedények, amelyeket Pannónia a 2. és a 3. században exportált. A mázas, a sima horpasztott falú, a vörös színű és a durva szürkésfekete edények divatja pedig egészen a 4. század végéig tartott (KREKOVIC 1981, 341-376). A 2. századtól egyre jobban tért hódítottak a kvádoknál a mázatlan, majd mázas dörzstálak. Importjuk egészen a 4. század végéig folyamatosan tartott, sőt a germánok még kísérletet tettek az utánzásukra is. A temetők sírkerámiája mellett, minden germán telepen megtalálhatók töredékeik, ami a mindennapi életben való gyakori használatukra utal (KÖLNIK 1995, 249-250). A dörzstálakban különféle fűszereket lehetett megőrölni, szószokat, sajtot készíthettek benne, alkalmazása a római étkezési kultúra átvételével állt szoros kapcsolatban és a romanizáció bizonyos szintjeként tekinthetjük széles körben történt elterjedését (BAATZ 1977,147-159). Lámpák A szlovákiai kvád barbarikumból alig egy tucat mécsest ismerünk és ezeket a tárgyakat sokkal inkább tekinthetjük díszeknek, mint használati tárgyaknak. Ezt a feltevést támasztja alá, hogy az olajimportra utaló leletek teljesen hiányoznak (KREKOVIC 1996, 142). Bizonyos, hogy jelentős részüket maguk a római kereskedők vagy katonák hagyhatták a barbarikumban, amire az alapján is következtethetünk, hogy a folyóvölgyekben koncentrálódnak a leletek. Míg a legtöbb képlámpa a Garam völgyében található, addig a firmalámpák a Vág völgyének középső részén kerültek elő (KREKOVIC 1983,510-514; KREKOVIC 1996, 141). Érmek A kelta befolyás és a rómaiakkal történt érintkezés következtében a markomannok és kvádok megismerték a pénz funkcióját (WIELOWIEJSKI 1970,312), amire Tacitus ( GERMANIA 15) is utal. Idézett szövegében a pénz használatának ismeretét a rómaiak adták át a germánoknak. A szlovákiai római kori pénzforgalom hasonlóan Pannóniához Vespasianus uralkodásával indult meg (HLINKA-KOLNIKOVÁ-KRASKOVSKÁ 1978, 281). A provinciából a barbarikumba irányuló áruforgalom ellenértékét a kezdeti időkben a kvádok és a többi germán feltehetőleg a cserekereskedelem során egyenlítették ki. Erre utal, hogy az első század első feléből nem ismerünk római érmeket, mégis a leletanyag jelentős római importról tanúskodik. Ez azért is érdekes, mivel erre az időszakra tehető a regnum Vannianum politikai és gazdasági súlyának megnövekedése. Tacitus említése Vannius gazdaságpolitikájával kapcsolatban rámutat arra, hogy elsősorban a cserekereskedelem volt a meghatározó, az adózás pedig a terményekben és állatokban történt. Mégis a markomannok és a kvádok a többi germán törzshöz hasonlóan ismerték a pénz funkcióját, tehát az áruforgalomnál bizonyos részesedését nem zárhatjuk ki. Lehetőségként merülhet fel még Tacitus ( GERMANIA 5; BOLIN 1929, 129; KOLNIKOVÁ 1973, 182-183) közlése alapján, hogy az általuk kedvelt köztársasági ezüstpénzekkel fizettek nekik a Kr. u. 1. század folyamán (SWOBODA 1964, 81), ami azért is feltételezhető, mivel ezen pénzek jelentős részét csak Nero uralma alatt vonták ki a forgalomból (BOLIN 1929, 130). A germánok ismerték a pénz funkcióját, mégis az érték biztosítása érdekében az ezüst dénárokat részesítették előnyben, amely a leletekben is megnyilvánul. A kvád terület nagy éremleletei a 2. században záródnak és a markomann háborúk kitörésével hozhatók kapcsolatba (KOLNIKOVÁ 1972,111-112; HLINKA -KOLNIKOVÁ-KRASKOVSKÁ 1978, 279-280), ami a többi germán nép részéről való fenyegetést is tükrözheti. A római bronzérméket a gazdaságilag biztosabb időszakokban szintén használták a határ menti kereskedelemben. A pénzforgalom a Római Birodalom tartományaihoz ha-
