Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Prohászka Péter: Pannónia és a szlovákiai kvád barbarikum kereskedelmi kapcsolatai a leletek tükrében
PANNÓNIA ÉS A SZLOVÁKIAI KVÁD BARBARIKUM KERESKEDELMI KAPCSOLATAI A LELETEK TÜKRÉBEN 61 sonlóan a válság időszakaiban ingadozott (PRK 1990, 214). Kolniková (KOLNIKOVÁ 1972, 112) nézete szerint azért van bizonyos uralkodók érmeiből kevesebb a 3. század első felében, mivel a kereskedelem intenzivitása a barbarikumból kivonta a római pénzt (KOLNIKOVÁ 1973, 184). A válság időszakában azonban nem volt lehetőségük a piacok látogatására és ezért a kvád pénzforgalomban a 3. század válsága éppúgy tükröződik, mint a tartományokban, így válik érthetővé, hogy a cserekereskedelem jelentősebb lett ebben az időszakban, azonban egészen a 4. század végéig megállapítható a folyamatos éremforgalom. A 4. századból ismerjük a legtöbb érmét, természetesen ezek túlnyomó többsége bronzérem. Bár ezek az aprópénzek nagyobb számban fordulnak elő a tartományokban és értékveszteségük jelentős, mégis rámutatnak a barbarikum gazdasági kapcsolatainak stabilizálódására. Az érmek előkerülésének a súlypontja a kvád területen a Római Birodalommal szomszédos övezetben volt a legnagyobb, ezt követték a folyóvölgyek útvonalai mentén fekvő települések (KOLNIKOVÁ 1973, 184-185). Az érmeket a germánok feltehetőleg a belső áruforgalmukban csak kis mértékben használhatták (KOLNIKOVÁ 1973,185), ezért a barbarikumi pénzek esetében nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy nem csak a kereskedelem útján kerülhettek a germánokhoz, így nem zárhatjuk ki a tributum, zsold vagy ajándék lehetőségét sem, ugyanakkor a barbarikumban tartózkodó római kereskedők hagyatékai is lehetnek. A római exportnak van egy speciális csoportja, amelyre csak következtethetünk, mivel régészetileg történő megfogása rendkívül nehéz. Mint arra Vaday Andrea (VADAY 1998, 136-137) rámutatott, ide tartoznak az élelmiszerek és fűszerek. A római étkezési kultúra bizonyosan jelentős hatást gyakorolt a barbarikum népeire. A kvádoknál megjelenő szűrő és merítőkészletek ugyanis a római kulináris szokásokkal hozhatók kapcsolatba. A 2. századtól nagyobb számban megjelenő dörzstálak, amelyeket a 4. században már maguk a barbárok is utánozni kezdtek, bizonyítékai a római étkezési kultúra terjedésének. A fűszerek és különféle magvak szétporlasztása és szószok készítése ezekkel az edényekkel hozható kapcsolatba. A fűszerek és „ételízesítők" drágaságuk és kis mennyiségük miatt szintén jelentős kereskedelmi tényezőt jelenthettek, mivel a kereskedők a könnyen szállítható, nem nagy helyet foglaló árukból jelentős hasznot tudtak húzni. Római szószos és boros amforák ugyan nem kerültek elő, azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a bor hordókban és tömlőkben is könnyen szállítható (BROGAN 1936, 218; KUNOW 1980, 6). Erre szolgál bizonyítékul egy Neumagenben található római síremlék (3. század első fele), amelyen tisztán kivehető, amint a kereskedő a csónakba rakott hordókban szállítja az eladásra szánt borát ( SCHLIPPSCHUH 1974, 31). A római szószokat pedig kimérve kisebb agyagedényekben is magukkal vihették a germánokhoz, amely alapot teremthetett a római „ízek" átvételéhez. A római könnyűipar termékei szintén ide tartoznak. A különféle szöveteknek és kikészített bőráruknak biztos piaca lehetett a kvádoknál. A luxuscikkek körébe tartoztak egyes szövetfajták mellett az illatszerek is, amelyeknek bizonyosan nemcsak a rómaiak között volt nagy divatjuk, hanem a germán nők körében is. Az illatszerek régészetileg megfogható tárolóeszközei lehettek azok a kis üveg balsamariumok, amelyeket nagy számban találtak a kvádok lakhelyein. A Pannoniába és a Római Birodalomba irányuló germán export A Római Birodalomba irányuló kereskedelemnél a szlovákiai kvád barbarikum esetében meg kell különböztetnünk a határ menti és a távolsági kereskedelmet. A távolsági kereskedelem a regnum Vannianum létrejöttét követően az itáliai kereskedők ellenőrzése alatt állt az 1. század folyamán. A legfontosabb exportcikk a borostyánkő volt, amit ékszerként és orvosságként egyaránt felhasználtak. Az 1-2. században nagy divatja volt a rómaiaknál, így ez állandó és biztos bevételt jelentett. A 2. században a borostyánkő visszaesését nem lehet csupán a divat változásával magyarázni — mivel ezt kö-
