Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)

Szalontai Csaba: Észrevételek Keszi Tamás módszertani megjegyzéseivel kapcsolatban

ÉSZREVÉTELEK KESZI TAMÁS MÓDSZERTANI MEGJEGYZÉSEIVEL KAPCSOLATBAN 459 tehetünk. Ezt azonban illúzió lenne bármilyen módszertől is elvárni, erre természetesen a szeriáció sem lehet képes. Ahhoz tehát, hogy az abszolút időrendre nézve bármilyen elfogadható, vagy a valósághoz közelítő megállapítást tegyünk, az szükséges tehát, hogy ismerjük az összes számításba vehető adatot, továbbá tudjuk a kezdőpont és végpont pontos idejét. Keszi Tamás félreértelmezését még inkább megvilágítja, hogy nonszensznek véli azt a helyzetet, amikor az adatok halmozódása miatt nem tudja elfogadni a relatív időrendet. Ez tipikusan az az érvelés, amely abból az alapvetésből indul ki, hogy az igazság nálunk van. Ami ettől eltérő, az nem fogadható el. A régészet sajátos tudomány, amely arra hivatott, hogy az idővel foglalkozzon. Az időrend tekintetében vannak a „szakmai konszenzusnak" olyan elemei, amelyek szilárd, biztos pontokon állnak.

1 Vannak viszont olyan kérdések, amelyekről sokszor csak sejtéseink, érzéseink vannak, és bizonyítékunk sokkal kevesebb. Minthogy nem voltunk jelen, és semmilyen biztos fogódzónk nincsen a korabeli viszonyokról, azt sem tudhatjuk biztosan, hogy a viseleti elemek miként változtak. Nem hiszem, hogy egzakt tény lenne az a felfogás, amely ezer év elteltével szubjektív elemekkel próbál valamit bizonyítani. Ezek szerint a téves félreértelmezésből kiindulva, olyan cáfolatot hoz Keszi Tamás, amelynek sem állítása, sem érvrendszere nem állja meg a helyét. 8. Arra mindenesetre nagyon kíváncsi lennék, ha nem a szeriáció segítségével állítja időrendi sorrendbe a vizsgált száz 10. századi sírt, akkor milyen következtetéséket vonna le belőle: azok között átlagosan 1 évnyi volt a különbség, ha pedig ugyanezen időszakban nem száz, hanem ezer sírt elemzünk, akkor pedig nem egyévnyi, hanem annak egy század része volt köztük a különbség? De egyáltalán, miért feltételezi, hogy a szeriációban kapott eredményt pontosan egy évben lehetne meghatározni, vagy hogy egyáltalán pontosan meg lehet határozni? Ezt ugyanis senki sem állította. Ezért tehát az a feltételezés tekinthető nonszensznek, amely a fenti állítást megfogalmazta. Nem hiszem, hogy a régészet valaha képes lenne ilyen egzakt meghatározásokra, noha vannak történészek, akik talán ezt várnák el tőle. A kérdés természetesen meg is fordítható: a hagyományos régészeti módszerekkel Keszi Tamás meg tudja pontosan határozni a relatív időrendbe helyezett sírok közti időkülönbséget? Hogyan, és mi alapján? 9. Nem tudom mit ért Keszi Tamás a „szoros" relatív időrend alatt, de szerinte „tehát" nem juthatunk ilyen eredményhez a szeriáció segítségével. Magam a szoros időrend alatt azt értem, hogy egy adott adathalmaz feldolgozása során csak egyféle eredményt kaphatunk, és nincs lehetőségünk arra, hogy az egyes elemeket ide-oda rakosgassuk. Amennyiben ugyanis egy kész táblázatból bármelyik elemet elmozdítjuk, úgy felborul a rend benne, és ebben az esetben nincs készen a táblázat. Vagyis egy adott szeriáció végeredménye csakis egy lehet. A szoros időrend érzékeltetésére ismételten hivatkozom egy olyan táblázatra, amelyet egyébként Keszi Tamás is láthatott a veszprémi konferencián (SZALONTAI 1998, 2. táblázat). Ezen az eredményen, melyet a számolás hozott ki, nem hiszem, hogy változtatni lehetne. Márpedig ő maga többször is leírta a kéziratában, hogy bizonyos sírok sorrendjét „nyugodtan" megcserélhetjük. Természetesen megcserélhetjük, tetszés szerint rakhatjuk őket sorba, ki így, ki pedig amúgy. Viszont ha ezt megteszszük, akkor felborul a szeriáció végeredménye, és tovább kell számolnunk. Csakhogy azonban ha így cserélgetünk, akkor már nem a szeriáció alkalmazása folyik, hanem valami más. Ezt tehát a szeriációban nem lehet megtenni. Ezért tehát, ha a szeriáció lényegéről és létjogosultságáról vitatkozunk, akkor igyekezzünk jól elválasztani az érveinket egymástól. Keszi Tamásnak ez nem sikerült, mert a későbbiekben már maga is megjegyzi, hogy ,,a szeriációs táblázatban tehát a szomszédos sírokat nyugodtan felcserélhetjük egymással, de nyilván nem lehet szabályt alkotni