Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)

Szalontai Csaba: Észrevételek Keszi Tamás módszertani megjegyzéseivel kapcsolatban

458 SZALONTAI CSABA amelyekben egy adott tárgytípus előfordul egymással összekapcsolhatók, méghozzá azon a tárgyon keresztül. Ezek a lelőhelyek tehát egy horizontot, leletkört alkotnak. Egy másik oszlop, amely egy másik tárgytípust jelöl, egy másik horizontot ábrázol, a harmadik egy harmadikat és így tovább. Természetesen ezek nem „tiszta" horizontok, hiszen köztük számos átfedés és különbség is van. Mivel ezeknek a leletköröknek vannak azonos elemeik, róluk megállapítható tehát, hogy régészeti értelemben egyidősek. Természetesen nem abszolút értelemben értendő az időazonosság, hanem csak úgy, ahogyan a régészeti értelmezés megengedi: ahol ugyanazok a leletek előfordulnak, azok a sírok/lelőhelyek egyidősek. Ez tehát korántsem új megállapítás, ezt eddig is tudtuk a szeriáció nélkül. Ezt az összehasonlítást, elemzést minden régész évtizedek óta alkalmazza. Hiszen eddig is abból állt a régészeti horizontok vizsgálata, hogy azokat egymással összehasonlítsuk. Ezt megtette Kovrig Ilona is, de rajta kívül még nagyon sokan mások is. Meggyőződésem szerint ha a szeriáció működésének ezt az alapvető kérdését valaki nem látja át, akkor az számos félreértelmezésre ad alapot. 5. Keszi Tamás ezek szerint nem egészen világosan látja, hogy a szeriáció nem más, mint ezeknek a horizontoknak, leletköröknek a matematikai képletekkel történő ábrázolása és összehasonlítása. A célja pedig az, hogy a horizontok közötti kapcsolatokat, a hasonlóságok és különbségek alapján ábrázolja. Vagyis azokat a leletköröket, amelyekben több a hasonló elem, összerendezi (egymás közelében „helyezi" el), azokat pedig, amelyekben kevesebb a hasonlóság, egymástól távolabb helyezi el. Ha abban a kultúrában, világban, amelyet vizsgálunk, az egyes elemek között sokkal több a hasonlóság, mint a különbség (magyarul az emberek öltözködése, tárgyi világa alig tér el egymástól — uniformizált világ), nehezebb azokat egymástól jól elválasztani. Ez egyaránt érvényes a szeriációra és a hagyományos régészeti elemzésekre is. Ha viszont az egyének viseletében sokkal több az egyedi elem, de megvannak még a közös elemek is, akkor a különbségek is jobban érzékelhetőek a szeriációs táblázatban. A különböző korszakokra készített táblázatokban, az előbbi esetben nagyobb, és sokkal sűrűbb foltok vannak, míg az utóbbi esetben jobban áttekinthető a kapott eredmény. 6. Annak a megítélése, hogy Kovrig Ilona használta-e a szeriációt vagy sem, korántsem számítástechnikai kérdés, ezért az a megállapítás, miszerint „a hagyományos és szeriációs temetőelemzés között axiomatikus különbség van nem sokat lendít előre a vitában. 7. Keszi Tamás alapvetően félreérti a szeriáció módszerének lényegét és a belőle levonható tanulságokat. Miért cáfolata a szeriációs sorrendnek a felhozott példa a 10. századi sírokról? Miért ne lehetne felcserélhetetlen két vagy több elem a táblázatban? Ha valaki arra adja a fejét, hogy a szeriáció segítségével elemzi az egyes temetőket — tehát elfogadja a szeriáció alapelveit, lehetőségeit, és korlátait — soha nem vonja majd kétségbe azt, hogy az egyes elemek nem cserélhetők fel tetszőlegesen egymással. Ehhez csak egyszer kell kipróbálni a szeriációt. Azt pedig végképp nem látom be, miért lenne a fenti „elképzelés tarthatatlanságára" bizonyíték a 10. századi sírok esete. Azt ugyanis senki nem állította, hogy száz, 10. századi sír között a szeriáció szerint átlagosan 1 évnyi különbségek lennének. Ezt legfeljebb ő értelmezi így. A szeriációból ugyanis csak a legritkább esetben hámozható ki abszolút időrendi adat. Abban az esetben, ha a feldolgozandó száz sír az összes lenne, amelyet a 10. századból valaha feltártak és feltárhattak (és soha többé nem számíthatunk arra, hogy további sírok fognak előkerülni), továbbá tudjuk, hogy ezeket a sírokat biztosan a 10. század legelején kezdték el megásni és pontosan a 10. század legvégén ásták a legutolsót, akkor a szeriáció eredményével a relatív időrenden túl az abszolút időrend meghatározására is próbákat