Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Keszi Tamás: Módszertani megjegyzések a szeriációs temetőelemzésekkel kapcsolatban
MÓDSZERTANI MEGJEGYZÉSEK A SZERIÁCIÓS TEMETŐELEMZÉSEKKEL KAPCSOLATBAN Keszi Tamás Az elmúlt évek egyik régészeti csodafegyverének számító szeriáció az avar kori leletanyag elemzése kapcsán lett ismert Magyarországon, de újabban 10-11. századi magyar temetők elemzésére is többen felhasználták már (pl. GLESLER 1981; HANULIAK 1992; TOMÓlC 1993). Mivel a módszer alkalmazói mindeddig semmiféle módszertani megjegyzést nem tettek a szeriáció használhatóságával kapcsolatban, eme hiányt szeretném pótolni, egyszersmind kételyeimet is megosztani a Tisztelt Olvasóval. Közismert tény, hogy a számítógépet általában olyan feladatok elvégzésére alkalmazzák, amelyeknél nagy mennyiségű adatot kell feldolgozni a lehető legnagyobb gyorsasággal. Azt hiszem elfogadhatjuk, hogy az adatfeldolgozás terén a számítógép jelentős eljárásbeli változásokat nem hozott, csak mennyiségieket: a régi módszereket alkalmazzák, de lényegesen nagyobb adatmennyiség lényegesen rövidebb idő alatt „végezhető ki" a számítógép segítségével. Ezért aztán érdemes megvizsgálni, hogy vajon a szeriációs programmal megvalósított adatfeldolgozási módszert alkalmazták-e korábban a régészetben, vagy sem. Előbbi esetben természetesen megnyugodva konstatálhatnánk, hogy régi, bevált módszerről van szó, és minden különösebb elmélkedés nélkül azonnal „szeriálnunk" kellene minden temetőt. A Fiatal Archaeologusok Szövetségének veszprémi konferenciáján a köztem és a konferencia többi résztvevője között lezajlott vita során valaki — már nem emlékszem arra, hogy ki, de ez végül is mindegy — azt állította, hogy a szeriációt régen is alkalmazták: Kovrig Ilona például az alattyáni avar temető elemzése során, ha nem papíron, de legalább gondolatban „lefuttatta" ugyanezt a „programot", csak akkoriban éppen még nem nevezték ezt szeriációnak. Attól tartok, ez nem egészen stimmel. Számítástechnikai kérdésről lévén szó, engedtessék meg nekem, hogy matematikai kifejezéssel éljek: a hagyományos és a szeriációs temetőelemzés között axiomatikus különbség van. A szeriáció lényege, hogy az egy temetőben, vagy akár egy nagyobb területi egységen talált sírokat a program lineárisan elhelyezi. A szeriációt alkalmazók egy része — például saját bevallása alapján Szalontai Csaba — ezt „szoros" relatív kronológiai sornak tekinti: a kapott sorrenden változtatni nem lehet, amelyik sír előrébb került, az korábbi az utána következőknél. Az elképzelés tarthatatlanságára képzeljük el, hogy a 10. században megásott, leletekben gazdag sírok közül száznak az adatait betápláljuk a számítógépbe, és ez szépen sorba rakja a sírokat. Az egyes sírok között átlagosan egy év időbeli különbség lesz, ami már rögtön gyanús, ugyanis ismereteink szerint a honfoglalás korban — és megkockáztatom az avar korban — a viselet nem újult meg évről évre, mint a párizsi divat, következésképpen nem lehet egy-két éves különbséggel megásott sírok között kronológiai különbséget kimutatni. Ha nem száz, hanem mondjuk ezer 10. századi sír adatait dolgozzuk fel, a program természetesen ezeket is sorba fogja állítani, azaz relatív kronológiai különbséget láttat majd köztük — a sírok közötti átlagos abszolút kronológiai különbség már csak hónapokban lesz mérhető, ami nyilvánvaló nonszensz. A szeriációval tehát, legalábbis nagy adatmennyiség esetén, nem juthatunk „szoros" relatív kronológiai sorhoz. Ha pedig sok adat feldolgozása esetén a módszer csak látszateredményre jut, akkor nyilvánvaló, hogy kevesebb adat lineáris elhelyezése sem ad pontos relatív Heves Megyei Régészeti Közlemények 2, 2000.
