Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Szentgyörgyi Viktor - Mezei István - Búzás Miklós: A halászkunyhó ujjlenyomata
400 SZENTGYÖRGYI VIKTOR - MEZEI ISTVÁN - BÚZÁS MIKLÓS sága technikai célzat nélkül, véletlenül éppen akkorára sikeredik, hogy a keletkező „nyél" — legalábbis teljes hosszúságát tekintve — H 0 szerinti használatra is alkalmas lenne. Nagyon nehezen képzelhető el azonban az, hogy a teljes hosszúsága alapján (véletlenül) H 0 szerinti használatra (is) alkalmas árkocska éppen úgy sikeredik, hogy teljes mélysége alapján is alkalmas lenne a nullhipotézis szerinti használatra is, vagyis /* és m* között fennálló fentebb említett arányosság úgy alakul ki, hogy a „nyél" egykori készítőit ilyen irányú törekvés nem vezérelte. Szinte lehetetlen, hogy az egymással (véletlenül) éppen megfelelő arányosságban álló /* teljes hosszúsággal és m* teljes mélységgel rendelkező árkocska véletlenül még a lakógödör félszélességére jellemző a értékhez is úgy „passzoljon", hogy H 0 szerinti használatra (is) alkalmas legyen. A nagyon valószínűtlen események közé tartozik továbbá az is, hogy az árkocska szélessége mindenféle gyakorlati meggondolás nélkül, véletlenül éppen úgy sikeredik, hogy a matematikai modell segítségével (/*, m* és a mennyiségek alapján!) kibontakozó tetőszerkezethez „való" szarufa mindenütt beleférjen (és túlságosan nagy se legyen). Fenti meggondolások alapján biztonsággal kijelenthetjük, hogy az Árpád-kori házak „nyele" — amennyiben a nullhipotézis szerint használták — összetettsége, azaz méreteinek szükségszerű arányossága miatt valójában nagyon kis célpontot képvisel. Ebből pedig az a kézenfekvő állítás következik, hogy a lakógödör és „nyél" méreteinek éppen megfelelő arányossága csakis céltudatos munkával alakulhatott ki, nem lehet pusztán a véletlen következménye („kis célpontok törvényszerűsége"). Ha tehát, a matematikai modell segítségével (a „külső hibákat" is felismerve) egy reálisnak tűnő tetőszerkezethez jutunk, gyakorlatilag kizárhatjuk annak lehetőségét, hogy a nullhipotézis hamis. Előfordulhat, hogy a matematikai modell segítségével kibontakozó tetőszerkezet méreteit valamilyen okból nem fogadhatjuk el: a megadott módon számolva, az elpusztult szerkezeti elemek méretei irreális értéket vesznek fel. Ha az irreális eredmény kialakulását valamilyen „külső hiba" fellépésével nem lehet megmagyarázni, akkor azt a következtetést kell levonnunk, hogy a lakógödör és a hozzá csatlakozó árkocska megfigyelhető méreteiből azért nem juthatunk reális eredményre, mert a nullhipotézis hamis: a lakógödörhöz csatlakozó árkocska nem az általunk feltételezett (H 0) célra készült. Ebben az esetben H 0-1 el kell vetni! Az eddigieket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a „nyélkészítés" egy reális probléma nagyon ésszerű megoldása: jelenlegi ismereteink szerint a „seggenülő tetőszerkezetek" esetében, szarufák utólagos beépítésére a legalkalmasabb eljárás éppen a „nyeles módszer". Ez a tény azonban a nullhipotézis elfogadásához nem tekinthető elegendőnek. A nullhipotézist ugyanis fenti meggondolások miatt csak abban az esetben fogadhatjuk el, ha a kérdéses árkocska méretei között (továbbá a lakógödör és az árkocska méretei között) a szükségszerű arányosság is megállapítható. Ha a matematikai modell segítségével kibontakozó tetőszerkezet méretei nem vesznek fel irreális értékeket, bizonyosak lehetünk abban, hogy /*, w*, ö és nysz m m között az imént említett szükségszerű arányosság is fennáll. Ekkor a „kis célpontok törvényszerűsége" miatt H 0-1 el kell fogadni. Természetes, hogy a nullhipotézis akkor is igaznak tekintendő, ha az irreális eredmény valamilyen „külső hiba" fellépésének következtében keletkezik (és ez bizonyítható!). Ha az irreális eredmény kialakulása „külső hiba" fellépésével nem magyarázható, a nullhipotézist el kell vetni. Az elfogadhatatlan érték(ek) keletkezését ugyanis ebben az esetben csakis úgy magyarázhatjuk, hogy a szóban forgó mennyiségek között a szükségszerű arányosság nem áll fenn. A „nyél" egyes méretei között (továbbá a „nyél" és a lakógödör méretei között) fennálló arányosság tehát H 0 nullhipotézis igazságának szükséges feltétele. Mivel e szükségszerű arányosság a „nagyon kis célpontok" közé tartozik, csakis úgy keletkezhetett, hogy a „nyél" egykori készítői készakarva létrehozták: fennállása tehát H 0 nullhipotézis igazságának egyúttal elégséges feltétele is! E szükségszerű arányosság pedig éppen a jelen dolgozatban bemutatott matematikai modell segítségével állapítható meg: ha a „nyél" és a lakógödör méretei nem arányosak, akkor az egyko-
