Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)

Szentgyörgyi Viktor - Mezei István - Búzás Miklós: A halászkunyhó ujjlenyomata

392 SZENTGYÖRGYI VIKTOR - MEZEI ISTVÁN - BÚZÁS MIKLÓS Ekkor s* = 0.2m±0.1m, vagyis számértéke 10 cm és 30 cm között ingadozik. Feltételezésünk szerint ez az állítás a legtöbb Árpád-kori „nyeles lakógödör"esetében igaz lehet. A bemutatott kísérletben a „valódi nyél" teljes mélysége a „feltétlenül szükségesnél" éppen 6 cm-el lett nagyobb. Fogadjuk el m* közelítő értékére a „valódi nyél" teljes mélységét, vagyis az ásatáson mérhető értéket. Legyen őm* = 0.1 m. Ekkor az „ideális nyél" teljes mélysége a „valódi nyél" teljes mélységének 10 cm-es környezetében ingadozik. Feltételezésünk szerint a legtöbb Árpád-kori „nyeles lakógödör" esetében ez az állítás is igaz lehet. Végezzük el a számításokat úgy, hogy d \ s, 5* és m* hiányzó pontos értékeit a fenti tartományokkal helyettesítjük. Ekkor a szükséges kiindulási adatok a következők: a = 1.52 m, őa = 0, b = 2.52 m, őb = 0, m* = 0.76m, ől* = 0, m = 0.6m, <5m* = O.lm, d = 0.2 m, őm = 0, »y

S

Z min = °3

8™> &/ = 0.1m, s* = 0.2 m, V

z

m,„ = 0, s = d, &* = O.lm, ős = O.lm. Ha úgy járunk el, ahogyan az ásatáson lehetséges, a tetőszerkezet taréj magasságának közelítő értékére az (1) egyenlőség felhasználásával b

2-a

2-m*

2 2.52

1 -1.52

2 -0.76

2 h = = = 2.28 2m * 2-0.76 adódik. Mivel a kiindulási adatokat m-ben adtuk meg, a végeredményt is ebben a mértékegységben kapjuk. Látható, hogy a h = 2.54 m pontos érték helyett a taréj magasság közelítő értéke 2.28 m. Az egyenlőség ennek megfelelően 26 cm-t tévedett. Az épület belmagasságának közelítő értéke a (2) egyenlőség felhasználásával: h = m + h- d = 0.6 + 2.28 - 0.2 = 2.68.