Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)

Szentgyörgyi Viktor - Mezei István - Búzás Miklós: A halászkunyhó ujjlenyomata

A HALÁSZKUNYHÓ UJJLENYOMATA 385 réjmagasság az (1) szerint számított közelítő értékünket e* = 30 cm-nél jobban nem haladta meg (hp -30 cm<hk< hp), akkor a következő integrált (területet) kell kiszámolnunk: o P = \(hk)

2-e~

(hk

+^

fd(hk). -30 Hogy a fentebb bemutatott bonyolult számolást ne kelljen minden esetben elvégezni, célszerűek lennének olyan táblázatok, melyekben (pl. a normális eloszlásra kidolgozott standard táblázatokhoz hasonlóan) az egyes e" eltérésekhez tartozó P valószínűségek, ill. az egyes P valószínűségekhez tartozó e^ eltérések kikereshetők. (Természetesen különböző egymáshoz tartozó várható értékek és konstans szorzók esetén.) Jelenlegi ismereteink szerint, a matematikai szakirodalomban ezek (a (23) függvényre vonatkozó) táblázatok „nincsenek forgalomban". Elkészítésük azonban számítógéppel gyorsan kivitelezhető, nem túlságosan bonyolult feladat. Jelen dolgozatban azért nem közöljük őket, mert a számításokhoz szükséges várható érték (egyelőre) nem áll rendelkezésre. Hiányában pedig a tárgyalt találati pontosság nem állapítható meg: nem dönthető el, hogy egy régészeti ásatáson feltárt konkrét („egyéni" a, b és m*

v értékekkel rendelkező) „nyeles lakógödör" esetében melyik O

w várható értékhez (és az általa meghatározott ^ konstans szorzóhoz) tartozó táblázatokat használjuk. Ha a meghatározást „külső hibák" nem zavarják, akkor a taréjmagasság hp pontos értékéről jelen dolgozatban mindössze annyit állíthatunk bizonyossággal, hogy az (1) szerint számított hk közelítő értéket feltétlenül meghaladja, de attól a (11) szerint számított dh abszolút hibánál jobban nem térhet el: Őh valójában hp pontos taréjmagasság és a lehető legkisebb hk közelítő érték különbségével azonos. A kísérleti régészettel foglalkozó kutatók következő feladata pedig várható érték meghatározása. Ehhez - mint említettük - a „nyeles szarufabeépítés" többszöri elvégzése, és az egyes £ értékek statisztikai feldolgozása szükséges. A kísérletsorozat végrehajtása több szempontból is döntő jelentőségű. Egyrészt O^ várható értéken kívül (s és 5*) nagyságára jellemző várható értékek O,., is tisztázhatók. Másrészt e kísérletsorozat elvégzése, ill. eredményeinek ismerete abszolút hibák, nevezetesen őm *, ős, és ős * helyes megválasztásához is szükséges (függetlenül attól, hogy a meghatározást „külső hibák" zavarják-e, vagy sem). Természetes, hogy az egyes kísérletek adatai közül, a „valódi" és „ideális nyél" teljes mélysége között mérhető legnagyobb különbséget fogadjuk el őm*-nak: őm* = max (m*

v - m*). Nyilvánvaló, hogy s és s* közelítő értékekre a kísérletes úton meghatározott várható értékeiket fogadjuk el: 5 = és s* = Abszolút hibáikra pedig az ettől tapasztalt legnagyobb eltérés adható: ős = max ló, - s

t\ és ős* = max s*

t\. A képletekben szereplő , index a „tapasztalati" szó rövidítése: s, az adott kísérletben tapasztalt szarufasüllyedés, s*

t pedig az adott kísérletben tapasztalt s *. Az egyes kísérleteket olyan embereknek kell végezniök, akik a közben készített dokumentáció jelentőségével nincsenek tisztában. Ekkor „előítéletektől mentes", statisztikai eljárásokkal tesztelhető mintához juthatunk. Itt kell megemlítenünk, hogy a szelemen d' átmérőjének közelítő értékét, és &T abszolút hibáját hasonló módon célszerű megválasztani: néprajzi párhuzamok tanulmányozásával a ŰT = O^- és a &T = max |<Jv - d\\ értékek megadhatók. Már többször említettük azt a szabályszerűséget, hogy a valószínűségi változók megtartják eredeti eloszlástipusukat akkor, ha egyes értékeikhez hozzáadunk (vagy kivonunk belőlük) egy állandó számot (nem egy másik valószínűségi változót!). A lineáris transzformáció tárgyalásakor azt is említettük, hogy a valószínűségi változók megőrzik eredeti eloszlástípusukat akkor is, ha egyes értékeiket megszorozzuk (vagy elosztjuk) egy állandó számmal (de nem egy másik valószínűségi változóval!). E szabályszerűségekhez hasonlóan könnyen érthető az is, hogy két azonos eloszlás-