Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)

Szentgyörgyi Viktor - Mezei István - Búzás Miklós: A halászkunyhó ujjlenyomata

384 SZENTGYÖRGYI VIKTOR - MEZEI ISTVÁN - BÚZÁS MIKLÓS Megállapíthatjuk tehát, hogy a taréjmagasság (1) szerint számított hk közelítő értékének O

m várható értéke, a régészeti feltáráson mérhető a, b és m *

v értékek, valamint a kísérletes úton meghatározható O^ várható érték ismeretében (24) szerint számítható. Természetes, hogy az egyes régészeti ásatásokon feltárt „nyeles lakógödrök" esetében várható érték más és más lesz, hiszen az egyes leletek a, b és m *

v értékeikben különböznek egymástól. Miután az egykori taréjmagasság hp pontos értékét „eltüntettük", hk várható érték pedig (24) szerint számítható, konstans szorzó már könnyen megadható. Az eltolt eloszlásgörbe esetében, a korábban mondottak alapján számértéke: V = Q . (25) Uhkf-e^-Uihk) Mivel a taréjmagasság közelítő értékének O

m várható értéke az egyes konkrét „nyeles lakógödrök" esetében nem azonos, konstans szorzó sem lehet az. Mivel a (23) képletben az egykori valóságos taréjmagasság már nem szerepel, <&

h

k várható érték (24) szerint, ^F konstans szorzó pedig (25) szerint számítható, az eltolt eloszlásgörbéből az (1) szerint számított hk közelítő értéket „szabályozó valószínűségi törvények" kiolvashatók. Tegyük fel azt a kérdést, hogy a taréj magasság hp egykori valóságos, pontos értékének, és az (1) szerint számított hk közelítő értékének adott eltérése mennyire valószínű. Tekintsünk a 19/B. képre. P annak a valószínűsége, hogy {hk - hp), azaz a pontos taréj magassággal balra tolt (1) szerint számított közelítő érték, nulla és a - e' közé esik. Ha az eloszlásgörbét gondolatban visszatoljuk „eredeti helyére", akkor belátható, hogy P annak a valószínűségét jelenti, hogy a taréjmagasság (1) szerint számított hk közelítő értéke a hp pontos érték, és hp - e^ határok közé esik. Helyesebb lenne úgy fogalmazni, hogy a taréjmagasság hp egykori valóságos (pontos) értéke P valószínűséggel az (1) szerint számított hk közelítő érték e

s környezetében marad (tudjuk, hogy a közelítő taréjmagasságnál csak nagyobb lehet), vagyis hp és hk különbsége (P valószínűséggel) nem haladhatja meg e'-t. Az eddigiek alapján pedig érthető, hogy a P valószínűség 0 P = hk)

2 • e{hk

+^

fá(hk) (26) módon számítható. Egy konkrét „nyeles lakógödör" esetében (ha a meghatározást „külső hibák" nem zavarják), a találati pontosságot fenti meggondolások alapján a következő módon lehetséges meghatározni. Az adott esetben megfigyelhető a, b és m *

v értékek, valamint a kísérletes úton meghatároz(ott) O^ várható érték alapján, a közelítő taréjmagasság O

m várható értékét (24) szerint számíthatjuk. Az adott „nyeles lakógödörre" jellemző (a különböző leletek esetében más és más) O

h

k várható érték ismeretében ¥ konstans szorzó számértékét (25) szerint számíthatjuk. Az elmondottak alapján egyértelmű, hogy minden konkrét „nyeles lakógödör" „saját, egyéni" O

h

k várható értékkel és konstans szorzóval rendelkezik. A hp pontos, és az (1) szerint számított hk közelítő taréjmagasság valamely e' nagyságú eltérésének valószínűségét (26) szerint határozhatjuk meg. Például, ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy mekkora a valószínűsége annak, hogy az egykori valóságos ta-