Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)

Szentgyörgyi Viktor - Mezei István - Búzás Miklós: A halászkunyhó ujjlenyomata

382 SZENTGYÖRGYI VIKTOR - MEZEI ISTVÁN - BÚZÁS MIKLÓS f(hk)= ^(hk)

2-e(hk

+^

fXhk<0) (23) O,(M > o) A hp érték ebben a függvényben már nem szerepel, vagyis az egykori tetőszerkezet ismeretlen pontos taréj magasságától „sikeresen megszabadultunk". A várható értéktől már nem szabadulhatunk meg ilyen egyszerűen: értékét ki kell számolni. Induljunk ki az (1) egyenlőségből. Legyen m*

v a „valódi nyél" (mérhető) teljes mélysége, m* pedig az „ideális nyél" (ismeretlen) teljes mélysége. Ekkor: U

2 2 * 2 2 .2 b -a — m*. b -a — m* hp= hk = 2m *. lm i Legyen: m *

v . A 5 érték azt mutatja meg, hogy a „valódi nyél" teljes mélysége az „ideális nyél" teljes mélységének hányszorosa. Felhasználásával a pontos taréjmagasság: r2 2 b —a — hp= m V * / Mivel a taréjmagasság pontos és közelítő értékének különbsége (ha „külső hibák" nem hatnak) kizárólag a „valódi" és az „ideális nyél" teljes mélységének különbözőségére vezethető vissza (3/C. pont), b

2-a

2-\ m V hp-hkf * \ m * b

2 - a

2 -m lm *,. V * Y Ha az egyenlőség jobb oldalát közös nevezőre hozzuk, akkor: